A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Seres István: A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33 (2009) 95-135. A PESTIS KÖTEGYÁNBAN ÉS SARKADON 1738-BAN (Adatok Kötegyán újratelepüléséhez)- Seres István A sarkadi hajdúk történetét kutatva figyeltünk fel arra, hogy a város kuruc kori históriája szorosan összefügg a szomszédos Remete falu egykorú történetével. Azt már a korábbi helytörténetírás is tisztázta, hogy ez a rejtélyesnek tűnő település valójában a mai Kötegyánnal azonos.1 Erre számos jel utal: pl. a Kötegyáni Református Egyházközség tulajdonában levő, peremvésete szerint a 17. század első feléből származó, részben aranyozott ezüst úrasztali poháron a következő felirat található: „1726. Köte: Remetei Ecclesia Számára Való ez Pohár: Gál Imre Uram Bíróságában és Puskás István Uram Tiszt Tartóságában”.2 A két település lakosságának azonosságát bizonyítja továbbá, hogy Bihar vármegye Belényesi járásának összeírásaiban az 1735. évvel bezáróan még csak Remetét, ill. „Köteremetét” találjuk meg, 1741-től viszont már Kötegyánnal találkozunk, és a felsorolt családfők teljesen megegyeznek a néhány évvel korábban szereplő Remete falu adófizető lakosaival. A névazonosítások alapján tehát a lakosság átköltözésére vagy a település átnevezésére valamikor 1735-1741 között kellett sor kerülnie, a „helységcsere” pontos idejéről és körülményeiről azonban mindeddig nem rendelkeztünk adatokkal. Most ezt a hiányt kívánjuk pótolni. Bihar vármegye területén azon települések, amelyek túlélték a Nagyvárad 1660. évi ostroma idején történt hadmozgásokat, s elsősorban az ún. „Szejdi- járást”, többnyire a török kiűzéséig lakottak maradtak, és csak az 1703-ban kitört Rákóczi-szabadságharc viszontagságai során néptelenedtek el. A vármegye nyugati részén található helységek lakossága többnyire a Berettyó túlsó felén elhelyezkedő, biztonságosabb hajdúvárosokba (Berettyóújfalu, Derecske stb.), ill. Szabolcs vármegyébe (elsősorban Szentmihályra) költözött, vagy a jól védett sarkadi sáncba húzódott be. Visszaszállingózásuk már a háború utolsó két évében megkezdődött, és 1 Karácsonyi János már 1896-ban megállapította, hogy a Gyula határához tartozó egykori Remeteháza településnek „magától érthetőleg az innen északkeletre eső, Kötegyánnal egybeolvadt Remete községhez semmi köze”. A Maday-féle Békés megye történetében egy szó sem szerepel Remetéről, Kötegyán újratelepülését a 18. század második felére teszi, úgy tűnik a szerző nem figyelt fel Karácsonyi megjegyzésére. A Dankó Imre és Korek József közös munkájaként megjelent Kötegyán című összefoglalás azonban már több ponton is tisztázta a két község egymáshoz való viszonyát. Mindkét munka 1960-ban jelent meg, Dankóéké vélhetően később, megállapításaik ezért nem kerülhettek be a megyei összefoglalásba. KARÁCSONYI 1896. 274; MADAY 1960. 273; DANKÓ-KOREK 1960. 2 HAVASSY 1995. 39. (A feliratot a „Kat. 1.” jelű kép alapján javítottuk, a rövidítéseket feloldottuk.) 95 T
