A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Bánkúti Imre: Iratok a Rákóczi-szabadságharc tiszántúli történetéhez (1692-1742)
Bánkúti Imre nadrágért Szalantora29 menni, találkoztam szomszédságban lakó Fazakas Ferenczell éppen maga háza eló'tt, ki is azt mondotta nekem, Boross István uram úgy értettem, hogy kegyelmed Szalontára szándékozik, hanem ime ezen becsületes nálom lévő vásárhelyi ember kegyelmednek megfizettne, ha maga lován ellvihetné kegyelmed eőtet, én azt feleltem reá, eő kegyelme micsoda ember, arra érkezett a’ falu nótáriussá is, kinek azon ember maga passussát megmutatta, és a’ nótárius helyesnek lenni mondotta. Arra nézve én velle egy forintban megalkudván, másnapra kellve nótáriussal passust csináltattam magamnak s elindultam Szalantára, Remetén30 is vi- sálván31 a’ passust, szabadon mentünk Szalanto felé, midőn penig közelítettünk volna Szalontához, azt mondotta nékem, hogy vagyon 35 esztendeje, miolta magyarországi kenyeret nem ettem, mellyet én csak ellhalgattam. Midőn pedig Szalontára ér- kesztünk volna, ott is visáltatván a’ passust, szabadossan bementünk, s eö Szalontay Fonyodi István és Garzo István uramékot attyafiainak mondván, úgy kívánta, hogy valamellyikhez szalanék vélle, én közelebb voltáért csak Fonadi [!j Istvánhoz vittem, ott megszálván, mondottam Fonadi István uramnak, ihon kegyelmednek most egy attyafiát hoztam szálásra, Fonadi uram pedig azt felelte, hogy nem isméri. En tovább ott nem mulatván, mihelest a’ forintot, a’ mellyért Szalontára vittem, megadta, azonnal más házhoz mentem és dolgomat végezvén haza viszsza tértem. Midőn már haza érkeztem, másnap szalontai város kocsissá érkezvén Nagy Szerindre, mondotta másoknak, hogy megfogták volna Szalontán azon embert, mert valami Arpadi32 legényeket ámított volna a’ szalontai korcsmán. Quartus Andreas Király nagysezrindiensis loci juratus nótárius, annorum circiter 42. Juratus examinatus fassus est.33 Ennek előtte circiter 3 hetekkel halászni szándékozván menni, minthogy nagyszerindi Fazakas Ferencz hálót égért,34 hozzája mentem az hálóért, kinek is az pitvarát bényitván, találtam vele edgyüt nagyszerén- di Boross István uramat, és egy más idegen embert. Miglen az hálót pedig ide adta volna, Fazakas Ferencznél pipát gyújtottam, azalat azon idegeny ember maga passussát kezemhez adgya, hogy olvassam ell, mellyet is ellolvasván, emlékezem ezen continentiájára: Passualis levelünket mutató (nevérül nem emlíkezem) felsőbb esztendőkben Nemes Zemplény Vármegyei Szolga Bíró Uram passussa melet jővén hozzánk élelminek keresésére, mostan pedig igyekezék menni gyalog Debreczem- ben, kérünk azért etc. die 17. Maji vala a’ passus Hód Mező Vásárhely pecsétye 29 így! Nagyszalonta, lásd a 20. sz. jegyzetet. 30 Remete (akkor Bihar vármegye), lakosai 1738-ban a szomszédos kötegyáni pusztára (Békés vármegye) költöztek. Az 1738-1743 közötti pestisjárvány idején itt állt Bihar vármegye egyik ellenőrző pontja az útlevelek vizsgálatára. 31 Visál = ellenőriz, láttamoz, vizsgál. 32 Árpád (Bihar vármegye), ma Árpáséi (Románia). 33 Negyedik (tanú) Király András, Nagyszerind helység hites jegyzője, körülbelül 42 éves. Megesketve, kikérdezve vallotta. 34 Azaz: ígért. 90
