A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Bánkúti Imre: Iratok a Rákóczi-szabadságharc tiszántúli történetéhez (1692-1742)
Iratok a Rákóczi-szabadságharc tiszántúli történetéhez (1692-1742) alatt datálva. Minek utána ellolvastam, ott hattam eőket, csak Fazakas Ferencz jöt velem halászni, s az halászatban mondotta nékem sub rosa,35 hogy az a’ ember ezt a’ titkot beszéllette volna néki, hogy Vásárhelyen Rákóczinak kapitánya volna valaki, de én azt csak valami haszontalan szónak és hazugságnak ítélvén lenni, meg meg torkoltam [!] Fazakas Ferenczet, hogy ne beszéllyen olly haszontalanságot, s azt is mondottam, hogy az ollyan bolond beszédű embert meg kellene fogni, s úgy megveretni, hogy az edgyik végrül a’ hídnak másik végére, mint egy dögöt, úgy köllene által hurczoltattni. Midőn penig visszamentünk volna, én többé sem nem láttam, sem hért36 nem hallottam. Quintus Joannes Hegye, incola possessionis Nagy Zerind, loci educillator, annorum circiter 37. Juratus, examinatus fatetur.37 Én a’ mint hallottam, a’ midőn az ember a’ nagyszerindi korcsmán lett volna, nagy betegségben voltam, nem is láttam a nem is hallottam, mit beszélt. Sextus Franciscus Fazakas, incola possessionis Nagy Szerind, annorum circiter 36. Juratus, examinatus fatetur.38 Ennek előtte három hetekkel jött egy estve hozzám, magam othon nem létemben szálásra, kinek is a’ feleségem szálást adván, késő estve, midőn hazamentem volna, kérdesztem a’ feleségemet, micsoda ember, a’ ki a patkán fekszik. A feleségem nékem azt mondotta, hogy vásárhelyi embernek mondotta magát, én reggelig nem háborgattam, hanem reggel fölkelvén, kérdesztem magam is, micsoda ember? és mi járatba vagyon, kére azt felelte, én vásárhelyi ember vagyok, melyre én mindgyárt a nótáriushoz mentem és magamhoz héttam, mintha halászni mennék. Azzal hozzám jővén a nótárius, mindgyárást megolvasta a’ passussát, és igaz vásárhelyi embernek mondotta, én azzal ésmérvén eötett igaz embernek, a’ csapszékre mentem vélle, holott is a’ pénce gátorban Bíró uram jelenlétében mutatta maga passussát, sőt azt is mondotta, hogy úgy nézők eötet, mint magát Barcsényit, mert eök öttön jöttek ki Bercsényétül, edgyik közzülök Nagy Istók, most is Makó Vásárhelyen vagyon, mint ezeress kapitány, még a’ rajta való cundrát és csismát is a vásárhelyiek adták, mellyeket midőn így beszéled volna, mondottam neki, az Istenért, ne beszéllyen kegyelmed ollanyokat [!] itten, mert az illyenekért nem régenten is csak hogy az egész helységünk majd egiszlen el nem veszett, ne talántán most is roszszúl járjunk, hanem mennyen kegyelmed dolgára. Erre azt felelte, hogy nem kell félni, mert ha valaki engemet megfogna is, tudgya meg az a’ helység, hogy még a’ falra hudgyozója sem fog megmaradni, meg is láttya kegyelmetek ennek a’ hónak a’ fottán magát is (már nem tudom, Rákóczit vagy Bercsényit mondotta), de még a’ tatár is kijön és az ráczságot elltörli, meg a szegény magyaroknak is juthat benne, de attúl nem kell igen félni, azt is mondotta, 35 Bizalmasan, titkon. 36 így! Azaz: hírét. 37 Ötödik (tanú) Hegye János, nagyzerindi lakos, a helység korcsmárosa, körülbelül 37 éves. Meges- küdtetve, kikérdezve vallja. 38 Hatodik (tanú) Fazakas Ferenc, nagyszerindi lakos, körülbelül 36 éves. Megesketve, kikérdezve vallja. 91 i
