A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Sz. Kürti Katalin: Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között. A festő párizsi szalonja
Sz. Kürti Katalin jának hazájából jött kedves vendégei. Amint tömegesen megérkeztünk, a Rácz Pali bandája rázendítette a Rákóczyt. Én alig ismertem czigányainkra, mert egyenruhában voltak, ezüst zsinóros kék atillában és vörös nadrágban... A palota megtekintése után a második emeleten levő műterembe mentünk, hol a falak telve voltak a Krisztus-képek egyes alakjaival, melyek mind tanúlmányok voltak a nagy festményekhez. A terem sarkaiban emelvények, lefüggönyözött fülkék, állványok a modellek számára, régi fegyverek, sisakok, gyönyörű nagy gobelin szőnyegek mindenfelé, még kivarrott czifra szűr is volt ott dísznek, meg tulipános láda és magyar festett paraszt székek”.26 27 Munkácsy Lukács Juliskával táncolta a csárdást, felesége a nagy terített asztalnál fogadta francia és magyar vendégeit, közben a második emeleti műterem megtekintésére került sor. A Sedelmeyerrel kötött szerződés lejárta után alig csendesedett a ház élete. Munkácsyné egyre több időt töltött Colpachon, a festő pedig barátaival utazgatott Hollandiában, dél-Franciaországban és Normandiában. Gyakran felkereste Osten- dét, onnan ment át Amsterdamba, Genfbe, Brüsszelbe. Az őszi, téli szezont még mindig kihasználták, 1890 körül is gyakran jártak estélyekre. Ha nem is hetente, de időnként rendeztek vacsorát, bált, 1893 májusában pl. négyszáz meghívottal. „Ezzel fogadó idényünket méltóan fejeztük be”21 - írta Cécile. A 80-as, 90-es évek fordulóján tűnt fel a fogadónapokon Mednyánszky László, Szilágyi Dezső, Bertha Sándor, Szomory Dezső és minden magyar, aki ekkor Párizsban járt. A késői évek tanúja Szomory Dezső (1869-1944) és Pékár Gyula (1867-1937), akik 1893-1896 között jártak a pénteki fogadónapra. Pékár több fiatal jogásszal és művésznövendékkel együtt a házigazdák segítője volt a délutáni teánál vagy az estélyeknél. Ott hallotta énekelni Lillian Nordicát, az amerikai énekesnőt, akinek kísérője, későbbi férje, Döme Zoltán volt. Részt vettek A. Thomas ünneplésén abból az alkalomból, hogy Mignon-ját ezredik alkalommal adták elő az Operában. Szomory egy Reményi Ede hegedűjátékot idézett fel kb. 1894-ből. Az esten ő is szerepelt (egy fiatal énekesnőt kísért zongorán), Reményi pedig megbukott játékával a fényes publikum előtt. Minden szemtanú visszaemlékezéséből kitűnik, hogy (a szalonok hagyományainak megfelelően) Cécile volt a házigazda, a festő sokszor elvonult. Munkácsyné Némethy Emmát és a fiatal jurátusokat, festőnövendékeket mozgósította a vendégek szórakoztatására, miközben ő maga fáradhatatlan volt, és végigtáncolta az estélyeket, bálokat. Életvidám, energikus teremtés volt, aki eleinte saját szórakozását kereste, és férje karrierjének építését tartotta fontosnak. Mindig munkált azonban benne a kultúra igénye is, különösen a zeneszeretet, és ennek köszönhetően Munkácsy is tájékozódott a társművészetekben, zenében, irodalomban. A kor legnagyobb gondolkodóit, íróit, politikusait (E. Renan, H. Taine, A. France) és az említett zeneszerzőket látta, hallotta a társaságokban, és fogadta saját estélyein 1880-1895 között. Látószöge, műveltsége ebben a körben teljesedett ki. 26 XÁNTUS-DOLESCHALL 1900. 325. 27 LÁZÁR 1925. 26. 298
