A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Sz. Kürti Katalin: Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között. A festő párizsi szalonja
Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között Művésztársai, tanítványai Munkácsy már első párizsi éveiben vendégül látta a magyar festőnövendékeket. Megnézte műveiket; tanácsokat, modelleket és nemegyszer pénzt is adott nekik. Legendásak voltak a gulyásvacsorák. 1882-ben, amikor Krisztus Pilátus előtt című képét ünnepelték Budapesten, Munkácsy bejelentette, hogy ösztöndíjat alapít. Révész Imre, Hans Temple, Korok- nyai Ottó, Pataky László, Halmi Artúr vehette át az évi 6000 frankos stipendiumot. A leghűségesebbnek Pataky bizonyult, aki a bécsi mennyezetkép és a Honfoglalás kivitelezésében is segédje volt. Nem kapott ösztöndíjat, de a mester mellett dolgozott Rippl-Rónai József és atyai tanítómesterének fia, Szamossy László. Ők gyakran vettek részt másolásokban, és Colpachra is elkísérték Munkácsyt. Megfordult a műteremben több külföldi mester, így a már említett A. Pettenkoffen, W. Leibi, Hans Makart, F. von Lenbach. Tanulni jött a német Max Liebermann és Fritz von Uhde, a belga E. Ch. Wauters (1846-1933), aki meg is örökítette Munkácsyt éppúgy, mint Hans Temple (1857-1931). Fritz von Uhdénak több hónapra átengedte az avenue Montaigne-beli műtermét Munkácsy 1880-ban. Itt többször meglátogatta, és együtt mentek Eugen Jettel műtermébe is. Mint írta: „Sosem titkoltam el, mily sokat köszönhetek neki. Ő segített arra, hogy megtegyem a műszerető dilettantizmustól a művészetig vezető nehéz lépést. Termékenyítő példája, a műteremben együtt töltött órák, amidőn el-elnézegettem munkálkodását, tanításai Párisban határozottan nagyon sokkal többet használtak nekem, mint minden, amit odáig Münchenben tanultam... Különösen Bastien-Lepage tűnt föl nekem azáltal, hogy Munkácsy különös figyelemben részesítette. A francia festők közül különösen őt becsülte nagyra. Be kell vallanom, hogy akkor még nagyon kevés képét láttam s az a kevés sem tetszett nekem akkor, midőn egészen Munkácsy művészetének hatása alatt állam. ”28 A magyarok közül Aggházy Gyula, Deák Ebner Lajos, Baditz Ottó, Tornyai János, Med- nyánszky László, a békési Jantyik Mátyás járt Munkácsynál. Nagy hálával emlékezett rá Tornyai, aki 1894-1895-ben több időt töltött vele: „amilyen nagy volt Munkácsy mint művész, éppolyan egyszerű, keresetlen modorú volt mint ember. Mikor vele beszéltél, oly fesztelenül érezted magad, mintha nem a Krisztus Pilátus előtt alkotójával, hanem valamelyik egyszerű »réti magyarral« beszélgetnél, hogy szinte megszállott a pusztai hangulat! Beszédében, viselkedésében benne volt még a zamat Párizsban is, egész a dünnyögéséig, ühmgetéséig... Utált minden ceremóniát, fölösleges cafrangot, pózt, bókolást, sikket és mindent, ami csak arra való, hogy a buta a lelki ürességét takargassa velük. Képein is hiába keresed ezeknek csak a nyomát is. Egyszerűek, erővel teljesek és becsületesek azok, mint az alkotójuk. Csodálatos hatást tett rám, mikor először álltam vele szemközt. Az az igazi, nemes intelligencia a megjelenésében, a beszédében, az a hatalmas, csontos homlok, melyhez hasonlót sem azelőtt, sem azóta nem láttam, az alatt a mélyen ülő szemek... Olyan volt, mint egy ember-oroszlán. Hatalmas és nemes. 28 UHDE 1911. 250. 299
