A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Sz. Kürti Katalin: Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között. A festő párizsi szalonja

Sz. Kürti Katalin

A felkelő nap című képe lett a csoport névadója. Mellette E. Manet, E. Degas, A. Renoir, C. J. Pissarro képei kerültek a viták kereszttüzébe. Émile Zolában találtak szövetségest, aki a sajtóban foglalt állást az új stílus mellett. Segítette az impresszionizmus megértetését, népszerűsítését a fotográfia elterjedése. A fényképészek jó része festőből lett fotóssá. G. Le Gray műtermét Th. Gautier kritikus és E. Delacroix is gyakran látogatta. Ch. Négre festés előtt fotótanulmányokat készített magának, és modelljeit különös megvilágítású térbe helyezte el. A leghíresebb Felix Nadar lett, aki eredetileg újságíró és karikaturista volt. 1853-ban nyitotta műtermét, ahol lefényképezte Victor Hugót, George Sandot, Hector Berliozt, Liszt Ferencet, a két Dumas-t, a festők közül H. Daumiert, E. Delacroix-t, F. Millet-t, Camille Corot-t. Legkorábban, 1854-ben G. Dóré ült kamerája elé, majd részt vett modellként kísérleteiben. Híres képe, az Önarckép léghajóban egyben városkép is. A festők egy része félt az új technikától: attól tartottak, hogy átveszi a festészet szerepét. Igen, valóban veszélybe került a természetutánzó, naturalista festészet, mert a fénykép tökéletesebben adja vissza a valóságot. A legtehetségesebb fotográfusok azonban nem a másolást tűzték célul, hanem a hangsúlyozást, a sűrítést. így a már említett Delacroix vagy Dóré örömmel nyugtázták Nadar sikereit, s maga G. Dóré fel is használta a fotót műveihez. A fiatal Munkácsy elsősorban az ő segítségére, kapcsolataira számíthatott eleinte.

Munkácsy első látogatása Párizsban. A Salon aranyérme

Munkácsy Mihály müncheni tanulmányai közepette, 1867. október 14-én érkezett meg Párizsba. Két héten át rótta a kiállítás pavilonjait, az épülő várost. Itt került szoros kapcsolatba Telepy Károllyal, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkárával, akivel Gustave Courbet (1819-1877) különkiállítását is meglátogatták.

Nem sejthette, hogy a következő Párizsi Világkiállítás egyik nagydíjasa lesz, még azt sem, hogy a párizsi Salon későbbi díjnyertese. Az azonban biztosan megfogalmazódott benne, hogy ide igyekszik. 1867 őszétől Franz Adam iskolájában dolgozott, sokat fejlődött. Magyar tárgyú népéletképeit időnként német ízlésnek megfelelő modorban festette, de egyénisége egyre nyilvánvalóbbá vált. Sommázás- ra törekedett: elhagyta a humoros, novellisztikus részleteket, és a nagy egészre koncentrált. így született a Dűlő szénásszekér, a Vihar a pusztán, a Lakodalmi hívogatok, majd Düsseldorfban, 1868-ban az Ásító inas (Hajnalpír), 1869-ben a Siralomház. Eszményképe, Ludwig Knaus meglátva a festményt, arra biztatta, hogy küldje el a párizsi Salonba. Munkácsy 1870 tavaszán Leopold Conzen műkereskedő boltjában mutatta be a Siralomház at. Ekkor írta atyai jóbarátjának, Ligeti Antalnak: „...Ma indítom útnak a képet Párizs felé, hova valószínűleg egy pár hónap múlva

284