A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Sz. Kürti Katalin: Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között. A festő párizsi szalonja
Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között magam is követni szándékozom. Noha itt most valóban jól kezd menni a dolgom, s mióta képem ki volt állítva, egész környezetem megváltozott... 1870 tavaszán táviratban értesítették, hogy megkapta a Salon egyik aranyérmét. Nem vett részt az ünnepségen, de a kritikák hamar eljutottak hozzá. Méltatta a festményt René Ménard, Fourcaud, J. A. Castagnary, Theofil Gautier, Liptay Pál. A francia főváros már 1867-től vonzotta, ezt erősítette benne Wilhelm Leibi és Zichy Mihály, akivel 1871-ben Düsseldorfban ismerkedett meg. Májusban jelentkezett a párizsi Adolphe Goupil (1806-1893), aki éveken át megrendelője lett, és műveit fotóreprodukciók útján is terjesztette. 1870-1871-ben a Tépéscsinálókon dolgozott. A festmény, amelyet a magyar szabadságharc ihletett, friss háborús élményekkel telítődött: 1870 decemberében már tele volt Düsseldorf francia hadifoglyokkal, köztük sebesültekkel is. Ekkor ismerkedett meg, Paál László társaságában, egy francia katonákat látogató házaspárral. Eduard de Marches báró és felesége, Cécile nagy hatással volt későbbi életére. 1871 januárjában társaságot hívott műtermébe, a meghívót francia nyelven írta (1. kép).1 2 Ez a gesztus már azt fejezte ki, hogy Párizsba készülődött. Az aranyérmet - amellyel négyszáz frank járt - negyven művész kapta meg, így V. Gerbeaud, A. P. Cormon, É. Detaille, Carolus-Duran, H. Fanton-Latour, L. E. Lambert, W. Leibi, W. Mesdag, J. Passini, Zamacois. Ez a Salon jól mutatta a francia művészet erőviszonyait és külföldi kapcsolatait. A ma már jelentéktelen, ismeretlen franciák mellett ott van A. P. Cormon, a történelmi festészet kiváló művelője, az École des Beaux-Arts tanára; É. Detaille, az akadémikus festészet képviselője (E. Meissonier tanítványa). Helyet kapott a díjazottak között az új szellemet képviselő H. J. Fantin-Latour (1836-1904), aki később az impresszionisták barátja lett, és külföldi kortársa, a Courbet művészetét tisztelő W. Leibl (1844-1900). A holland H. W. Mesdag (1831-1915) és a kevésbé jelentős J. Passini osztrák zsáner- és tájfestő zárta a sort. A francia közönség és a kritikusok hada várakozással tekintett arra, hogy megismerje, illetve riportban megismertesse az Egy elítélt utolsó napja (Siralomház) fiatal festőjét. Munkácsy, aki 1867 óta készült Párizsba, még 1870 nyarán indulni akart. A francia-porosz háború, majd a kommün hátráltatta utazását, de lázasan készülődött. Művésztársai: Zichy Mihály, W. Leibl, műkereskedője, Goupil és a de Marches házaspár hívták, biztatták. 1871 novemberében, előzetes értesítés nélkül beállított de Marches báró párizsi lakásába. Első levelét 1871. november 27-én írta Párizsból Telepy Károly- nak, a Képzőművészeti Társulat titkárának. Figyelmébe ajánlotta Paál Lászlót, aki most vele dolgozik Párizsban. Megélhetése biztosnak látszott, hiszen Goupil műkereskedő 1878-ig mindent átvett tőle. 1873-ban festette meg a Düsseldorfban elkezdett Éjjeli csavargókat, 1 FARKAS 1952. 63. 2 MMM TörtGyűjt ltsz.: Hd 53.5574.1. 285
