A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Cs. Szabó István: Temetkezési szokások Békés megye református településein (Füzesgyarmat, Gyoma)

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33 (2009) 179-202.

Temetkezési szokások Békés megye református településein (Füzesgyarmat, Gyoma)- Cs. Szabó István A címben jelzett területen az 1981—1986-os években végeztem gyűjtőmunkát terepen temetők, temetkezési szokások, sírjelek tárgykörében. A Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában 2008-ban megjelent munkám1 szerves része e dolgozat. Jelentős különbség azonban közöttük, hogy míg a temetők, sírjelek tárgykörében igyekeztem minden bejárt településen a teljes anyagot összegyűjteni, e tanulmányom tárgyát tekintve részletesebben Füzesgyarmaton és Gyomán állt módomban gyűjtésem ideje alatt több adatközlővel beszélgetni, s az emlékezetükben megőrzött, illetve még élő temetkezési szokásokat rögzíteni.2 Gyoma esetében még egyházi, illetve közlevéltári iratokból is lehetséges volt a tárgyra vonatkozó történeti anyagot feltárni. Számos mozzanatot rögzített a kiváló szentesi református prédikátor, a vésztői születésű Kis Bálint temetkezési szokásokból is, bizonyítandó, mily szívósan tartották magukat e rituálék egészen a hatalmi adminisztráció beavatkozásáig. Mindannak ellenére, hogy a református egyház számos alkalommal tiltó rendelkezéseket hozott az elmúlt évszázadok folyamán a temetkezési szokások némely eseménye ellen (pl. erélyesen tiltakozott az egyház a hívek anyagi erejét jóval meghaladó temetési pompa, s a nemegyszer mulatozásba, sőt táncba torkolló halotti torok megtartása ellen).

A dolgozatban szó esik: a halál előjeleiről, a halott körüli teendőkről, az öltöztetésről, a halott bejelentéséről, a koporsórendelésről, híradásról-harangozásról, a koporsóba tételről, a ravatal ozásról, virrasztásról-siratásról, a temetésről, valamint a halotti torról. Jelentős változást jelentett a szokások elhalványulását eredményező, az 1960-as évek elején hozott szigorú adminisztratív közigazgatási rendeletek végrehajtatása. Ravatalozókat építtettek, megszüntették a háztól való temetést, a lakosok jelentős száma kórházakban hunyt el. Kihatással voltak mindezek a következőkre: elmaradt a halottas háznál, a „szomorú feleknél” tett részvétlátogatás; a virrasztás; kiveszett a kollektív éneklés; a halotti énekek; közösségi „előénekesek” már nem adták át tudásukat a következő nemzedéknek. Megszűnt a háztól a temetőig tartó temetési menet, illetve a háztól a templomig s onnan a temetőig tartó

1 CS. SZABÓ 2008.

2 Célunk az elhangzottak minél hívebb tolmácsolása, ezért azok leírásánál a kiejtést követtük, rögzítve a nyelvjárási (illetve régies) alakokat, amelyek helyenként eltérnek a mai helyesírásunktól.

179