A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Kocsor János: Képeslapok a volt Gyulai és Békési járásból a Munkácsy Mihály Múzeumban (1899-1945)
Kocsor János településeknek a Munkácsy Mihály Múzeumban őrzött lapjait veszem számba. Az időkeret kezdőpontját a gyűjtemény legrégebbi, 1899-ből, Békésről származó képeslapja adja (10. kép; Jegyzék 177.). Ez azonban sajnos csak a tárgyalt gyűjteményrészben számít a legrégebbinek, de valószínűleg nem ez volt a két járásban kiadott első lap. E dicsőség minden bizonnyal azt a gyulai képeslapot illeti meg, melyet dr. Scherer Ferenc közölt az 1936-ban kiadott háromkötetes monográfiájában.3 A már említett békéscsabai ismertetőmben rámutattam a polgári-értelmiségi réteg jelenléte és a képeslapok megjelenése, illetve elterjedése közti összefüggésre. Ha megnézzük a képeslapok címzését, feltűnhet, hogy kevés kivétellel a címzett megszólítása tekintetes vagy nagyságos; nők esetében őnagysága, esetleg úrhölgy. Időszakunkban e címek nemcsak a nemesi származású birtokosokat illették meg, hanem a közhivatalnokokat, a főiskolát, egyetemet végzett értelmiségieket, hozzátartozóikat, általánosabban a kispolgári réteg bizonyos tagjait is. Nem lehet teljesen véletlen, hogy a két járás települései közül a gyűjteménybe a legtöbb darab Gyuláról, utána Békésről, Mezőberényből, Köröstarcsáról került be, s a gyulai járás néhány ezres kisközségei csak ezután következnek, mindössze néhány lappal. Gyula Békéscsaba után a leginkább iparosodott település volt a környéken, az egyetlen rendezett tanácsú város, így a legpolgárosodottabb képet mutatta. A megyei és járási székhely hangulatára rányomta bélyegét a megyei vezető hivatalnoki réteg jelenléte, központjának képét meghatározták a patinás múltjából származó házak, középületek és műemlékek. Körülötte a kisebb községek, Doboz, Gyulavári, Kétegyháza és Újkígyós életét nagyban befolyásolták az Almásy és a Wenckheim uradalmak, fékezve a parasztpolgári fejlődés lehetőségeit. Még 1935-ben is Doboz és Gyulavári területének 67%-át, Újkígyósnak 64%-át a nagybirtok foglalta el. Kétegyháza kedvezőbb helyzetben volt, hiszen az Almásyak területének „csak” 27 % -át birtokolták.4 A békési járásban több lehetőség nyílott a parasztpolgári fejlődésre, hisz itt a gazdag- és középparaszti réteg erősebb volt. Békés lakossága I930-ra meghaladta a megyeszékhelyét is, ezt azonban a nagyobb külterületének köszönhette. A valamilyen szintű polgárosodás, urbanizációs hatás jelei itt és a szomszédos Mezőberényben mutatkozhattak leginkább.5 3 SCHERER 1938. 219. 4 MSK 1938. 290, 298, 306. 5 A korszak statisztikai felmérései közül a lakosság foglalkozás szerinti megoszlására tájékoztatásul álljon itt az 1930. évi: (Keresők és eltartottak együtt) Lakosság száma Mezőgazd.-ban Iparban Keresk.-ben Közi.-ben Gyula 25 241 9 207 6726 1258 698 Békés 28 907 20 031 4213 795 516 Doboz 6 469 5 246 466 147 60 Kétegyháza 4 939 3 486 417 136 400 Kígyós 5 685 4 522 620 94 97 Köröstarcsa 5 678 4 298 661 163 101 Mezőberény 14 410 9 588 2260 510 298 MSK 1934. 41, 44, 45, 50. 138
