A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Kocsor János: Képeslapok a volt Gyulai és Békési járásból a Munkácsy Mihály Múzeumban (1899-1945)

Képeslapok a volt Gyulai és Békési járásból a Munkácsy Mihály Múzeumban A kiadók, a lapok néhány jellegzetes vonása A polgárosodás jele a helyi nyomdák megjelenése, melyek a 19. század vé­gén, a 20. század elején már nemcsak Gyulán, hanem Békésen és Mezőberényben is működtek. Az I. világháború előtt a két járásban négy nyomda volt: Gyulán a Dobay és a Corvina nyomda, Békésen a Dreschel Nyomda, Mezőberényben pedig Baltha Jánosé6. E nyomdák mindegyikét megtaláljuk a képeslapok kiadói között, néhány szakmunkással és 2-3 nyomógéppel dolgoztak. A legpatinásabb az 1860- ban alapított Dobay nyomda volt, melynek alapítója, Dobay János 1873-1888 kö­zött Gyula polgármesteri tisztségét is betöltötte.7 De akadt a nyomdászok között igazi arisztokrata is: a békési báró Dreschel Géza. Családja az elszegényedett Stock- hammer grófokon keresztül benősülés révén kapcsolatban volt a Békés megyét újra­telepítő Harruckern bárókkal.8 A 19. század végétől a képeslapok iránti kereslet nyújtotta üzleti lehetőséget nemcsak a kisebb-nagyobb nyomdák próbálták kihasz­nálni, hanem a különböző könyv- és papírkereskedők, fényképészek, sőt fűszer- és csemegeárusok is. A könyvkereskedők közül különösen jelentős volt a békési Véver Oszkár tevékenysége. Véver az 1920-as évekig dolgozott Békésen, majd Budapestre ment. Tevékenységének színvonalát jelzi, hogy Nürnbergben bronzérmet nyert a könyvszakmában kifejtett munkásságáért.9 Képeslapkiadóként nem pusztán Békés­ről, hanem Köröstarcsáról és Ókígyósról is megjelentetett lapokat. A két világhábo­rú között kapcsolódtak be a képeslapok kiadásába a Hangya Szövetkezetek (Köröstarcsa, Mezőberény, Újkígyós). Mezőberényben egy időben három fogyasz­tási szövetkezet is volt, melyek versengtek egymással.10 Már az I. világháború előtt megjelentek, majd a két világháború között fokozatosan átvették az uralmat a nagy budapesti kiadók, mindenekelőtt Weisz Lipót, Weinstock Ernő, Barasits János, Mo- nostory György és Knöpfmacher.11 E jelentős budapesti férfiak maguk is fényképé­szek voltak, kisebb helyi kiadóknak is készítettek felvételeket vagy adtak el nekik, ezért nem egy lap hátoldalán nevük együtt szerepel valamelyik település kiadójával. Elképzelhetőnek tartom, hogy a több lapon látható K. J. monogram tulajdonképpen Knöpfmachert rejti, ugyanis a gyulai állami iskolát ábrázoló egyik lapon még K. J. van feltüntetve a fénykép készítőjeként, majd egy ugyanezt a felvételt szerepeltető másikon már Knöpfmacher J. (Jegyzék 70., 72., 73.). 6 SZABÓ 1989. 18-19. 7 SCHERER 1938. 436; PETŐCZ 1988. 67. 8 SZABÓ 1989. 7. Megjegyezzük, hogy a kutatás során szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy a megyebeli kisebb helyi nyomdák története mennyire feldolgozatlan még. Ugyanígy a legtöbb helyi kiadóról is legfeljebb annyit sikerült egyelőre könyvtári és levéltári kutatással kideríteni, hogy létez­tek, de ennyi információt a képeslapok is nyújtanak. 9 PETHŐ 2006. 158. 10 TÓTH 1943. 211-212. " BALÁZS 2005. 26, 139, 172, 258. 139

Next

/
Oldalképek
Tartalom