N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Seres István: A kurucok téli szállásai Geszt, Körösnagyharsány és Mezőgyán térségében (1674-1685)

jenek el és hozzanak onnan maguknak bárányt, csak az övét ne bántsák. „Vagyon oda hátra az bokrok között elég ju", még neki is adhatnának a zsákmányból. A „lovászok" és a juhász beszélgetését Molnár István 45 éves zsadányi molnár is hallotta. A katonák meg is fogadták a szót, és a juhász útmutatása alapján három szolgájuk el is indult a mutatott irányba, ott azonban bárány helyett a török volt lesben a bokrok között, és mindhármukat elfogták. Az eset után a juhász a zsadányi malomba menekült a felelősségre vonás elől. Molnár János 30 éves zsadányi molnár nem is lepődött meg a látogatásán, mivel gyakran felment a malomházhoz kitámasztott lajtorjára, úgy vigyázott a falu irányába. így történt aznap is, azon viszont már igencsak elcsodálkozott a derék mester, hogy amikor egy Tolvaj János nevű katona közeledett a malom felé, a juhász elbújt előle. A katonák egyértelműen a juhászt okolták társaik veszte miatt, elfogták, és még aznap a hadnagy, a zászlótartó és a többi „böcsülletes fű katonák" előtt, a zsadányi „hites bírák és Becsülletes Pradikátor Uram" jelenlétében véghez vitték a tanúvallatást. A kihallgatott tanúk között volt három katona (Katona János, Makai Mihály és Kalnyiki Mátyás), egy Juhász András nevű férfi, aki feltehetően ugyancsak zsadányi juhász volt, valamint a két zsadányi molnár, Molnár János és Molnár István.

98 A vallomásokat május 2-án Porubszky János továbbküldte Thökölynek. Az eset további fejleményeit nem ismerjük.

99 Az 1684 és 1685 tavaszáról fennmaradt levelezés újabb adatokkal gyarapította a Hatházy Gergely vezette lovasezred tisztikaráról ismerteket. Kiderült, hogy az 1684-ben hadnagyi pátenst kapott geszti Kovács János feltehetően Dankó János seregébe került, egy év múlva pedig Mészáros István és Halasy László hadnagyokat említik a Mezőgyánban kvártély ozó lovasság élén. Két további, ugyancsak 1684-1685-bőI való forrásunk Hatházy négy hadnagyáról is megemlékezik, akik közül korábban csak ketten szerepeltek ebben a rangban. 1684 tavaszán egy Szabolcs vármegyében lefolytatott vizsgálat Hatházy Gergely kapitány mellett amiak hadnagyát, Balogh Jánost, valamint a minden bizonnyal időközben főhadnaggyá előléptetett Halasy Lászlót említi. 1684. május 15-én Szabolcs vármegye nemesi közgyűlése Nagykállóba rendelte a helységek bíráit, és Bán Ferenc szolgabíró, valamint Szegedy István vármegyei esküdt jelenlétében többek között arról kérdezték őket, hogy Deák Ferenc és Hatházy Gergely kapitányok hadai milyen károkat tettek a vármegye területén. A petneháziak szerint, amikor Balogh János, Hatházy hadnagya megszállt a helységükben, katonái vermeket vertek fel, egy embert majdnem halálra vertek, Hatházynak pedig egy szalonnát és három köböl abrakot szolgáltattak be a lakosok. Az ibrányiak ugyancsak Hatházyra és Baloghra panaszkodtak. E szerint amikor Hatházy megszállt náluk, egy hét forintot érő sertést és nyolc köböl rozst adtak neFüggelék 1/6. Függelék 1/8.