N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig
képekbe, táblákba égette bele látomásait. Műtermében évek óta dolgozik egy siratófalnál, egy siratás színárnyalatokban, színjelképekben és színritmusokban, amelyek a kereső embert sejtetni engedik. Vágréti János képeiben a végső formák között mozog és állítja oda a létet, az örökké valót. Jelképeivel megkísérli kifejezni a megfoghatatlant, megtalálni az időtlenséget és az ő eredetét. 48 " 49 (1. kép) Tíz évet töltött Békéscsabán Tóth Ernő (Sajóecseg, 1949), az először romantikus ízzel fogalmazó, majd groteszk hangvételre váltó, azonos formatartományban tartott festményeket, grafikákat és plasztikákat készítő alkotó. Békéscsabán él és a szarvasi főiskolán dolgozik Szabó Julianna (Mezőkovácsháza, 1950), aki erőteljesen modellált, finom színharmóniával festett, absztrakcióba hajló képei mellett kísérleti zománctechnikával is foglalkozik. Utóbbiak a képző- és iparművészet határmezsgyéjén mozognak. A város nagy múltú grafikai tradíciója - a békéscsabai Országos Alkalmazott (ma Tervező) Grafikai Biennale és a műfajhoz kapcsolódó, több évtizedig működő művésztelep - nyilvánvalóan felfogható a pályaorientáció tényezőjeként. Innen indult - bár jóval korábban - a tradicionálisan grafikus családból származó Kolozsváry György (Békéscsaba, 1919 - Budapest, 2004), 50 Kacsán György (Békéscsaba, 1954), Miklós Károly (Békéscsaba, 1952), Svecz András (Békéscsaba, 1949), Török Gábor (Békéscsaba, 1960), Urbán László (Békéscsaba, 1947), valamint a könyv- és csomagolásterveivel elhíresült Zahorán Mária (Békéscsaba, 1950). A közeg vonzott is ide grafikusokat, Barabás Ferencet (Kaposvár, 1954), Gécs Bélát 51 (Budapest, 1937), valamint Szereday Ilonát (Budapest, 1952), aki jelenleg a középfokú művészeti oktatásban tevékenykedik. Gnandt János (Arad, 1951) képzőművész, tanár, díszlettervező 1990-ben települt át Romániából, jelenleg a Békés 48 TSCHACHER 1998. 4. 49 Vágréti János még életében rendezett utolsó kiállítását, az Üzenetet a Munkácsy Mihály Múzeum mutatta be 2003. április 17 - május 25. között, melynek kísérőkiadványában az alkotó elhunyt feleségének üzen verseivel is. Utolsó, róla megjelent publikáció: Novotny Tihamér: Az a madárember, aki burokban született - Avagy ismerjétek meg Vágréti Jánost, a festőművészt! [Egy műterem-látogatás és egy kiállítás üzenete Békéscsabáról]. In: Novotny Tihamér: Szétguruló üveggolyókban. Szentendre, 2004. 87-91. {másodközlés, eredetileg a Bárkában). 5(J Az anyai ágon a nyomdász Tevan családhoz kötődő Kolozsváry György hagyatékának egy része végrendeletének megfelelően - Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban került elhelyezésre (MMM Irattára 11/450-3/2003). A harmincnégy műből álló kollekció az alkotó utolsó éveinek terméséből került ki és elsősorban nem alkalmazott grafikai munkákat, hanem festményeket tartalmaz. (Gyarapodási naplószám: 119/2005-152/2005) 51 Gécs Béla működéséből elsősorban azokat a tematikus kiírás és zsűriztetés nyomán létrejött tárlatok szervezését emelném ki, amelyek a Magyar Nyomda- és Papíripari Szakmai Szövetség és a Békés megyei nyomdászati hagyományok köztudatban tartásának céljával működő Kner-Tevan Alapítvány védnökségével és rendezésében valósultak meg. Legutóbbi vállalkozása a József Attila költészete 2005 című kiállítás volt a Munkácsy Mihály Múzeumban 2005. december 9 - 2006. január 15. között. A bemutató a zsűri és a résztvevők tekintetében is átfedést mutatott az Országos Tervező Grafikai Biennáléval.
