N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig
Megyei Jókai Színház festőtárának vezetője. Éveken keresztül a Partium és Erdély olyan látványelemeinek közreadásával foglalatoskodott, amelyek a történelmi tények viszonyrendszerén keresztül vizsgálva túl sok érzelmet (esetleg indulatot) ébresztenek. Az álmok elmosódott, bizonytalan körvonalú képi világa merül fel a nézőben e korszakához kötődő táblái láttán, amelyet egy még tovább egyszerűsített, összefogottabb, tömörebb, mindez által olykor erősen az absztrakt irányába hajló jelen váltott fel nála. Békéscsabán szobrászként működött a több mint tíz évig itt dolgozó, de a közelmúltban Csobánkára költöző, köztéri munkákkal és szakmai díjakkal is egyaránt szép számmal bíró Széri-Varga Géza (Budapest, 1951) és az 1987-ben a Munkácsy Mihály Múzeumban önálló kiállítással szolgáló Udvardy Anikó (Mezőberény, 1952), s távozott innen Dévényi János (Békéscsaba, 1934), valamint a Derkovits Gyula-ösztöndíjat elnyert Kotormán László (Békéscsaba, 1966). A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium 52 szobrásztanára Prisztavok Tibor (Békéscsaba, 1969), akinek köztéri munkáival is találkozhatunk szülővárosában. Pátkai Ervin (Békéscsaba, 1937 - Párizs, 1985) nagyrészt monumentális köztéri szobrai (leginkább vasbetonból 53 ) és polisztirolbóP 4 készült kisplasztikái nyomán híresült el Európa-szerte, miután 1956-ban Franciaországba emigrált. 55 Az 1970-es évek első felében a Sorbonne-on szobrászatot tanított, s a párizsi Magyar Műhely egyik alapítója 56 volt. 57 Békéscsabán tűzzománccal foglalkozik Koszecz Sándor (Békéscsaba, 1967) és Vékony Andrea (Békéscsaba, 1967), akik a régi ötvös zománctechnika igényes Teljes nevén: Békéscsabai Evangélikus Gimnázium és Szakközépiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény. Megtalálhatók többek között: Sénart, Grenoble, Clermond-Ferrand. Negatív parafinformába öntött folyékony műanyaggal dolgozott, melynek megszilárdulása után a formát csak le kellett olvasztania. Banner Zoltán megjegyzi, hogy a Munkácsy Mihály Múzeum birtokolja Pátkai „Egy Modiglianistílusú faragott sírkövét...". (BANNER 2002. 48.) A sírkő Jankay Tibor munkája nyomán készült, aki azt szignálta is (jelezve jobbra lent); egy tulipán előtt térdelő nőalakot ábrázol jobb oldalnézetben. Mivel a sírkő nem faragott, hanem öntött, Pátkai valószínűsíthetően csak az öntési munkákat, esetleg a negatívvételt végezhette. A sírkő évekkel ezelőtt került az intézmény Történeti Osztályára, ám azóta sem vétetett nyilvántartásba. A gyűjtő, valószínűsíthetően Mázán Mátyás történész nem készített sem az átadóról, sem a lelőhelyről feljegyzéseket. A Kozmosz című, többek között Kilár Istvánnal közösen készített művét, amely díjat nyert a Fiatalok II. Párizsi Biennáléján, megvette a Musée d'Art Moderne de Ville de Paris. Pátkai a kapott összeget a szó szoros értelmében szellemi javakba fektette, ugyanis a Magyar Műhely című folyóirat támogatására használta fel, amelynek szerkesztője is lett. A Magyar Képzőművészeti Egyetem A magyar szobrászat modern hagyománya című kiállítássorozata keretében 2006. március 20 - április 22. között Pátkai Ervin tárlatát mutatta be a Barcsay Teremben. Az alkotónak viszont nem ez volt az első magyarországi bemutatkozása, ugyanis Lipták Pál művészetszervezői tevékenységének köszönhetően a békéscsabai Megyei Könyvtár 1988. június 2 - 30. között már bemutatott egy Pátkai-kiállítást, azt megelőzően pedig megjelentették - Ember Mária bevezetőjével - a Pátkai Ervin ötven rajza című kiadványt.
