N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig

alapanyag indukálta az egyszerűségre, formatisztaságra való törekvésemet, amely egyben a belső tartalom kisugárzására is szolgál, amely tudatos elhatározás nélkül páthuzamba állítható egyfajta nyugati kultúra és keleti filozófia találkozásával."

132 Az ókígyósi (ma Szabadkígyós) Ferenczy Noémi-díjas Balázs Irén (Okígyós, 1935) a textiltervezés különféle ágait műveli. Mint Mokos-tanítvány került a Magyar Ipannűvészeti Főiskola díszítőfestő szakára, melynek elvégzése után még tíz évig táblaképeket festett. 1968-ban kezdett textilekkel foglalkozni. A hetvenes években a magyar népművészeti formakinccsel intenzív kapcsolatot mutató hímzett-varrott jutareliefeket adott ki a keze alól, mely tértextilek organikusak, bár ebben az esetben igencsak mást kell értenünk, mint Magdalena Abakanovicz-nál. Az általa ekkor készített enviromentek a konceptualizmussal rokonítják. Második alkotói periódusában, az 1980-as évek elejétől kezdve visszalépett a kétdimenzióba. A kézművességet (hímzés) megtartja, viszont a geometrikus rendszerek felé fordul, és a tűfestés lesz számára az ekkor megfelelő technika. 1987 Balázs Irénnél ismét újabb korszak kezdetét jelöli, ekkor az előbbiből természetes és kiszámítható logikával továbblépve a síkkonstruktivizmus kezdi érdekelni. „Ezeknél a munkáknál egyedileg festett szalagokat fűz össze kompozíciókká, sajátos módon. A szalag-architektúra erőteljes raszterének oldására a kép felületén különböző elemeket és zsinórfüzést alkalmaz változatos formákban: diagonálisan, „S" alakban, hálószerűén... Ez és a képek szélén alkalmazott pszeudo-keretezés ad a tábláinak bizonyos relief-szerű karaktert."

133 Üvegtervező a Munkácsy-díjas Házi Tibor (Sarkad, 1946 - Budapest, 1993), aki leginkább szívesen bútorok üveggel való kiegészítésével, valamint világítótestek tervezésével foglalkozik; és a Mokos Józsefnél induló Bonus Zoltán (Endrőd, 1941), aki a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán Z. Gács György növendékeként végez, s ezután irányul figyelme a fém- és üvegszobrászat felé. Először e főiskola tanársegédje, majd tanára, 1993-tól négy éven keresztül a Szilikát Tanszék vezetője. Konstruktív jellegű szobrászatéban a fémet először kiegészíti, majd kiszorítja az üveg. Az üveg mint képlékeny, a kísérletezés során a véletlennek kiszolgáltatott, azáltal nagyban befolyásolt anyag nem érdekli, csak annak készen kapott feszessége, szilárdsága foglalkoztatja. Kizárólag síküveget használ, amelyet maga ragaszt és csiszol.

134 Anda Emília 2002. február 12-én kelt levele a szerzőhöz. NÉV NÉLKÜL 1995. [3.]. A Békés megyében működő múzeumok közül sajnos csupán a Munkácsy Mihály Múzeum büszkélkedhet Bohus Zoltán-mű birtoklásával. A Kapuk/Terek című plasztika (2002; ragasztott, csiszolt síküveg; 51 cm; ltsz.: 2004.35.1) az NKA Iparművészeti Szakkollégiumának teljes összegű támogatásával került a gyűjteménybe 2004-ben. A helyzet annyiban módosult, hogy az alkotó 2007-ben a Sztatoszféra című művét ugyanennek a múzeumnak ajándékozta. A műtárgy adatai: Sztatoszféra I. (1999; ragasztott, csiszolt üveg; 24 x 56 x 26 cm; jelezve lent: Bohus 99; ltsz.: 2007.1.1). A Sztatoszféra I. című művet a Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galéria Bohus-kiállításának megnyitója után ajánlotta fel a művész a Munkácsy Múzeum számára az intézmény képviselőjeként a kiállítást megnyitó szerzőnek. A mellékletben közlöm a 2007. május 11-én elhangzott megnyitó szövegét. (Melléklet II.)