N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig
Epilógus A fentiekben egy olyan kört igyekeztem megrajzolni, amely tovább bővíthető ékszertervezőkkel, keramikusokkal, fotósokkal, díszlet- és jelmeztervezőkkel, a képzőművészeti vonulat pedig most nem említett festőkkel, grafikusokkal és szobrászokkal. Egyrészt olyan alkotókkal, akik megelégszenek a már ismert utak újbóli megjárasával, akik a múlt védőszemüvegén keresztül nézve az újdonságok kissé izgató érzésétől megkímélve magukat igyekeznek dolgozni. Másrészt azon nyughatatlanabbakkal (persze ők sokkal kevesebben vannak), akik újabbnál újabb megoldási kísérletekkel, aprólékosan, különböző fokú érzékenységgel és más-más területekre fókuszált odafigyeléssel próbálják letapogatni jelen világunk szembeötlő, olykor viszont szinte láthatatlan (kór)tüneteit, azaz, ahogyan ezt már ismerjük: az érzékelésen túli valóságot, a lényeget. Egy ilyen típusú, összefoglaló jellegű munkával aligha készülhet el valaha is a szerző, a feldolgozást befejezni nem, csak abbahagyni lehet. Előbbi elsősorban nem a töredékességet hordozza így magában, hanem az alkotók működésének, művek születésének folytonosságát hangsúlyozza. MELLÉKLET I. A szocialista képzőművészet jellemzőinek megjelenése Kohán György munkásságában „Az elmúlt idők nemcsak a munkásságot és a parasztságot, de az értelmiséget is egy steril pedagógia ködösítő módszereivel és eszközeivel fertőzték meg, terelték el a valóság megismerésétől a politika »úti huncutsag« voltának szuggerálásával és ugyanekkor a szakszerűség túlzott, egyoldalú hangsúlyozásával. így sikerült az ösztönösen is teljességre törekvő embereknek - az építésznek is - szellemi »szétdarabolasa«, s az értelmiség jelentős része ma értetlenül, sőt gyanakodva, ellenségesen áll korunk mozgatóerőivel szemben." 135 A Major Mátétól származó előbbi idézet az építészetre vonatkozik, írása a szocialista társadalmi rend számára az ideológia kifejezésének az építészetben megnyíló lehetőségeivel foglalkozik. A fenti bevezető általánosítható, a művészet más ágaira, így a képzőművészetre is teljességgel érvényes lehet. Vessük össze a szocialista művészet korabeli és mai megközelítését: Aradi Nóra művészettörténész (1974): „A szocialista művészet szimbólumanyaga az eddigieknél nyitottabb, rugalmasabb; természetszerűen állandó változásMAJOR 1981. 22.
