N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig

Lipták Pál (Békéscsaba, 1922 - Békéscsaba, 2007) Békés megye közéletének sokoldalú szereplője, tevékenységének csak egy szeletét adja képzőművészeti munkássága.

40 Magát Békéscsabán működő szabadiskolákban képezte, ahol Jankay Tibor és Mokos József voltak a mesterei. Fogalmazásmódjára intenzíven gyakoroltak hatást az alföldi festők, motívumválasztásában döntő a helyi ihletettségű téma; több éven keresztül dolgozott e térség művésztelepein. Amikor a látható környezet valósága érdekelte, palettájára a festészet alapvető műfajait vonta: expresszivitással jellemezhető portrékat, csendéleteket, tájképeket és városi látképeket. E keretek azután fellazultak, kísérletező kedve formai kalandokra csábította, de eszköze az ecset és a tempera maradt. Odafigyelésről árulkodó szerkesztésmóddal és a színek hőfokával operálva, szándékától függően szabdalta, máskor eggyé olvasztotta a képfelületet. 1952-től vett részt kiállításokon, önálló megnyilatkozásai mellett a múltban rendszeres résztvevője volt az Alföldi Tárlatnak és a Vásárhelyi Őszi Tárlatnak. A néprajzi tárgyak formavilágának elemeit saját motívumrendszerébe beépítő Schéner Mihály (Medgyesegyháza, 1923) alkotóink közül az egyik leginkább homo ludens-i alkat. E jellemző érthető a szó szoros értelmében, ha az általa készített játékokra és a közreműködésével megnyitott, munkáival berendezett békéscsabai Meseházra

41 gondolunk, de elvont értelemben is. Már korai, a főiskola elvégzése utáni expresszív korszaka s az azt követő faktúrafestészete is bizonyos gyermeki érzékenység és látásmód megtartásáról és annak tudatos használatáról beszél, ami az idő múlásával mind tisztábban és egyre inkább tárgyiasult alakban jelenik meg nála. Kedvelt szereplője, a mézeskalácshuszár - táblaképen, fa- és fémszoborként is létezik - különféle kiegészítőkkel felszerelt kis fa- és fémkocsik, pásztorok, ezüstfényű lemez-rovarok, tyúkok, huszársapkás csikóhalak, szellemes kézbutéliák népesítik be Schéner Mihály világát. Mester, akinek ajándékozó kedve sohasem múlik. Mester: festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező, érdemes és kiváló művész, Munkácsy- és Kossuth-díjas. Kiegészítésként idézem Dávid Katalin Schéner Mihályról szóló 1998-as írásának egy részletét, aki szakterületének, az egyházi és a vallásos 40 Magyarországon első ízben Békéscsabán hoztak létre megyei könyvtárat, ezen intézmény igazgatójaként Lipták Pál vezette be elsőként hazánkban a szabadpolcos rendszert. Kitűnő érzéke volt az emberek és a könyvek közötti kapcsolat megteremtésére és annak megtartására is (természetesen nem az ebédszünetekben a cséplőgépek mellett tartott felolvasásokra gondolok. Utóbbi a Népművelési Minisztérium számára hathatós eszköznek tűnt, azaz a kultúraközvetítés egyszerű, közvetlen módjának. Az elképzelés persze nem működött, amire a könyvtárosok azonnal rájöttek.) A szabadpolcos rendszer nyilvánvalóan teljességgel megváltoztatta a könyvtárak kialakítását, a funkcióváltozás pedig a belsőépítészeknek és a formatervezőknek is ad (jó esetben és az évtizedek előre haladtával egyre gyakrabban) feladatot. „A Lipták-féle békési könyvtár-berendezési stílusnak (...) az a fő sajátossága, hogy összekapcsolta a magánélet tereit a közszféráéival: a lakás minden részletre, minden falra és valamennyi sarokra kiterjedő megtervezettségét, otthonmelegét, intimitását egyesíti a közintézmény tiszteletet parancsoló, tekintélyt sugárzó, komoly megjelenésével." (GERŐ 2002. 44.) 41 Békéscsaba, Békési út 17.; a Békési Úti Közösségi Házak intézménycsoport része.