N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig

művészetnek dimenziójából nézve vizsgálja a mestert és szolgál érdekes adalékokkal az életmű eddigiektől eltérő megközelítésének tekintetében: „Ezeket a képeket bármely égtájon ismerősként fogadnák. Korok, földrajzi távolság, kultúrák mássága, hitbeli különbségek nem fedik el őket. Mert amiket megfogalmazott a művész, az az archetípus misztériuma: emberségünk időtálló valósága, az emberi szellem rejtett valósága. (...) Művészete két ikonográfiái sajátosságáról szinte minden róla szóló tanulmány említést tesz. Az egyik ilyen motívum: a kezek.

42 Alapmotívum, mert ebben az egy formációban képes összefoglalni mindent a világról, és ez a minden a Mindenséget érinti. Mint, aki tudja, hogy ősi időktől magát a Mindenhatót jelentette a kéz, reprezentálja önmagában a Végtelent. Ezzel a motívummal elindítja a meditációk hosszú sorát: vonzás, taszítás, áldás, irgalom, nyitottság, félrevonulás. A kezek a szimbolikus közvetítők a világ és a személyiség között. A másik, amit kiemelnek a róla írottakban, művészetének gyökereire utal. A népi motívumokról van szó, mint amelyek építőelemei az alkotásoknak. Való igaz ez a megállapítás, mert tetten érhető ikonográfiájában: huszárok, szegénylegények, garabonciások, vándorcirkuszok mókamesterei és a bábuk sokfélesége. Valamit azonban illő hozzátennem: ezek a motívumok nagyon sajátos és fontos szerepkört kapnak. Az a feladatuk, hogy folytonosságot és rokonságot biztosítsanak az ősi múlt és a jelenünk között. Megoldása ennek, hogy a művész nem elégszik meg azzal, hogy alakjai pusztán motívumok maradjanak, hanem úgy dramatizálja őket, hogy sok ezer évvel előbbi létünket megelevenítse. A mát szépítik, a mában élnek, de a távoli messzeségből hoznak üzenetet. "

43 A megyeszékhely jócskán gazdagította festőkkel kortárs művészetünket. Itt született Harmati András (Békéscsaba, 1937) és Klimó Károly (Békéscsaba, 1936). A Herder-díjat 2005-ben elnyerő mester, „Klimó munkássága összekapcsolható ugyan az informel hatásával, de nem elsősorban stiláris értelemben, hanem sokkal inkább a festői gesztusok, anyagok és színek használatának szellemi rokonsága terén. Egyaránt kedveli a bonyolult képfelépítést és a kihagyásokra épülő, szinte csak egy-egy gesztusból megteremtett »üres« képet is. Az érzéki festészet 42 Schéner Mihály 1969-ben készített, azonos felfogásban, de különböző színekkel fogalmazott vonalrajz-sorozatából egy százkilenc tételből álló kollekciót ajándékozott a Munkácsy Mihály Múzeumnak (leletári szám: 73.77.1-77.26. 7, 73.78.1-73.78.15, 73.79.1-73.79.22, 74.1.1-74.3.11). 43 DÁVID 1998. [2, 7.J: MMM KépAd 1963-1998. Az előbbi mellett ugyanezen az adattári számon található Juhász Ferenc kiállítási megnyitószövege (7 p.) és két sajtókivágat. Egyben megjegyzem, hogy Schéner Mihály működése az utóbbi tizenöt évben olyan irányokat vett, melynek tárgyalásáról magam inkább lemondanék. Viszont a mester népszerűsége mit sem csökken, ennek bizonyítéka számtalan, mai napig rendezett kiállítása és az ezeket, vagy az életművet általában tárgyaló publikációk sora, például a Bárka című folyóirat 2006/2. száma két Schénerrel foglalkozó írást és több reprodukciót is közöl (Mohay Orsolya: Amor humanitatis. Schéner Mihály festményei a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum képzőművészeti anyagában, illetve legújabb munkái a Nagy Balogh János Kiállítóteremben Kocsis András Sándorral közösen rendezett tárlatán. 114-117.; Cs. Tóth János: A szépség csapongó rendje. 118-119.).