N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig
port tagjaitól eltérő módon sokkal expresszívebbek, rituálisabbak vagy gesztus jellegűek (...). A nyolcvanas évek egyben az Új Szenzibilitás korszaka is, ami nála egyfajta sajátos, egyszerre szentendrei, másrészt absztrakt-impresszionisztikus, konceptuális természetszemléletben jut kifejezésre... Művészete sokkal vibrálóbb, élénkebb, színesebb, nyugtalanabb, mint ami a konceptualizmus alatt általában értendő. A kilencvenes évek első felében az ún. Halvány fekete ciklus fémjelzi leginkább ezen periódusát. Festményei ezzel együtt absztrahálódnak, és az installáció műfajához közelednek, szerkezetüket tekintve pedig geometrizálódnak, de ahogyan szobrain is, egyszerre érződik rajtuk az újrealizmus, a neodadaizmus és a szürrealizmus hatása is." 110 A szentendrei konstruktivista törekvéssel rokonítható Oroján István (Battonya, 1947) geometrikus absztrakt műveket eredményező tevékenysége. Az egykor szigorú síkkonstruktivizmussal jellemezhető alkotó hideg festői kívülállását a színek és a formák lágyságával cseréli föl, az eddig szinte kizárólagosan használt olaj festéket pedig az új lehetőségeket feltáró pasztelltechnikával. Plasztikái újabb területet nyitnak, amelyen belül - bár mindig fából dolgozik - van egy egyszerű formavilágú, vagy szigorú, vagy szellemes (például a billenthető szobrok) egység, és van egy organikus világ, ami teljességgel ellentétes az évtizedekig sávok, vonalak, derékszögek és negyvenöt fokok világában járó Orojánnal. Tanulmányait ugyancsak a Mokos-körben kezdte két, gyakran együtt szereplő mester, a tér problémakörén belül vizsgálódó, azt minél több irányból megközelíteni igyekvő, érdekes és választott témáján belül változatos műcsoportokat létrehozó Mengyán András (Békéscsaba, 1945) és a hosszú időn keresztül a Moholy Nagy Művészeti Egyetemen tanító Fajó János (Orosháza, 1937), aki konstruktivista szellemű, a kör, a háromszög és a négyzet formáiból épített síkgeometrikus megoldásokkal szolgál számunkra. Előbbi jellemzőkkel bíró festményei és e szellemiséget három dimenzióba átültető plasztikái mellett az életmű jelentékeny részeként tarthatók számon sokszorosított grafikái, pontosabban szerigráfiái. 111 Pályája több ponton összekapcsolódik Gubis Mihály (Békéscsaba, 1948 - Mundelsheim, 2006) tevékenységével, aki úgyszintén Mokos-tanítvány, a szentendrei Vajda Lajos Stúdió Galéria (Vajda LSG) tagja (11. kép), s aki többek között Lonovics Lászlóval (Békéscsaba, 1951) együtt 1976-ban létrehozza a Békéscsabai Műhelyt. A Fajó János működésével szellemi rokonságot mutató csoport munkájába, bekapcsolódik például Trombitás Tamás (Budapest, 1952) is, aki műteremlakást kap Békéscsabán 112 . Gubist kezdetben a geometrikus-konstruktivista megoldások érdekelik, melynek merevségét fokozatosan lazítja fel. A grafika, a festészet és a szobrászat több ágát mű110 BEKE é. n. 111 Szitanyomatai közül Fajó János egy kilencvennégy darabból álló kollekciót ajándékozott 2005-ben a Munkácsy Mihály Múzeumnak (ltsz.: 2006.5.1-2006.98.1). 1,2 1979-1980.
