N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig

tétel nélkülisége a főiskolán Bernáth Auréllal töltött időszakból ered, mesteréről nyilatkozza: „...kizárásos alapon, rászoktatott, hogy a mai napig is úgy dolgozom, hogy vajon milyen irányt vettem ezzel a gesztusával az ecsetnek, hogy ezt valaki már megcsinálta, mert akkor onnan el kell kanyarodjak gyorsan..."

77 Előbbit igazolta az is, amikor 1999-ben a Műcsarnokban bemutatta William Hogarth azonos című metszetciklusa nyomán készült, nyolc egységből álló, The Harlott's Progress sorozatát.

78 Az 1989-es és a 2006-os kiállítások természetesen ugyancsak efféléről szóltak.

79 Csernuséhoz hasonlóan fontos a magyar piktúra történetében Kohán György (Gyulavári, 1910 - Gyula, 1966) életműve. A tanulmányait József Dezsőnél kezdő, majd rövid ideig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár keze alatt folytató alkotó már fiatalon rátalált művészetének jellemző, azt mással össze nem téveszthetővé tevő alaphangjára. A tartalom és ahhoz kapcsolódva az ábrázolás stílusa egész pályáján végigvonuló kettős irányt mutat. Realista stílusban, erőteljes, fénytüzű színekkel, súlyos ecsetvonásokkal beszél az alföldi, paraszti témáról, a földdel szoros kontaktusban élő emberek világáról. Az ábrázolás intenzitását növelendő eleve kevés képelemmel komponál. Gyakran nyúl a táj festészet azon témáihoz, amelyeknek megörökítése vonzó, de veszélyes feladat. Ezek a lenyugvó Nap, a szivárvány és a Göncöl, ám szemléletéből adódóan a giccset meg sem közelítő, manírtól mentes, tiszta színépítést találunk nála. A kettősség másik irányát sokalakos, lírai tárgyú és hangulatú, konstruktivista hatású, kubisztikus jellegű viasztempera képei és - az őt a mexikói muralistákkal rokonító - monumentális freskótervgrafikái adják (5. kép). Szimbólumteremtő monumentalitásának csúcsa 194l-es háborúellenes fríze, a Háború emléke. Az élete főművének tekinthető drámai vízió elkészült - igaz, már halála után - kőmozaik technikára átírva. Csákvári Nagy Lajos által kivitelezve Székesfehérvárott, a Szakszervezetek Házában került elhelyezésre. Szerencse, hogy a rendszerváltozás után indult próbálkozások eredményeképpen a mű átkerült Gyulára. Azóta a XX. századi hősök és áldozatok emlékművének funkcióját

80 is betölti. Kohán művészi hagyatékát, amely eredetileg 670 festményt és 2370 grafikát tartalmazott, Gyula városára hagyta, ahol 1979-ben megnyílt a műDESSEWFFY-KRATOCHWILL 1995. 15. A KOGArt Házban 2006-ban megrendezett Csernus-kiállításon ugyanez a műcsoport már csupán Hogarth-sorozat címen szerepelt. A fent vázolt témacsoportok esetében már a tárgy megválasztása is nagyformátumú, a festői megoldások látványosak és virtuózak, közelről nézve pedig különösen érdekesek. Nyilvánvaló, hogy ámulatba ejtenek. Viszont érdemes megnéznünk szerényebb célokat maguk elé tűző ábrázolásokat, mint például az 1982-es Szilvákat (olaj, vászon; 24 x 33 cm). Ez az olajkép nagyfokú érzékenységgel és gazdagsággal, igen változatosan mutat egymásra halmozott szilvákat - egyszerű, minimálisnak tűnő téma, mesteri tálalás. Ugyanez figyelhető meg a Fa című, 1993-as akvarellen is (735 x 525 mm), amelyen hihetetlen sokféleségben találunk zöldeket; a teljes képfelület, minden részletét tekintve - a nézőt már-már zavarba ejtően hosszan lekötő - érdekességgel bír. Gyula Város Önkormányzata még az 1990-es évek végén pályázatot írt ki a fent említett emlékmű tervére, de a beérkezett munkák egyike sem felelt meg maradéktalanul az elvárásoknak.