N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gyarmati Gabriella: Lajstrom. Békés megye művészeti élete a második világháború befejezésétől napjainkig

vész nevét viselő múzeum. Supka Magdolna művészettörténész 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában megrendezte Kohán első (és életében egyetlen) gyűjteményes, retrospektív tárlatát - az alkotó kérésére - kizárólag viasztempera munkáiból. Mint az életmű legavatottabb szakértője, számtalan publikációt jelentetett meg róla, s 2001-ben (részben önhibáján kívül, de mégis sok évig várakoztatva a kézirat elkészülte után a szerzőt és a rég halott mestert) Gyula Város Önkormányzata kiadta olyannyira várt monográfiáját. Supka Magdolna Kohán művészetét zavarba ejtően sokféle irányból képes megközelíteni, azt számtalan szempont szerint vizsgálni. A megközelítések közül idézek egyet a bevezető fejezetből: „Fáradhatatlan kísérletező alaposságával Kohán György elsősorban a tartalom kimeríthetetlen forrásaiban látta a kezességet a formáló képzelet új, meg új lendületéhez. És talán az önmagát soha nem ismétlő, zseniális inventátor, Picasso példája arra is intette őt, hogy kellő eredetiséggel lehet úgy is újítónak lenni, hogy önnön látásának modernségét az erő és a harmónia egykori klasszikus formáiba öntve kapjanak a művek valami egészen új, személyes és bizarr, kor- és stílustörténeti atmoszférát. Ilyenfajta tradíciót és kultúrát idéző stiláris keretet teremtett Kohán a maga mondanivalójához, amelyik arra volt hivatva, hogy az örök emberinek nevezett tartalmakat kiemelje az idő, az elavuló korízlés, meg az országhatárok közé zárt tér szorításából."

81 (A mellékletben közlöm a Kohán életmű egy, eddig önállóan nem tárgyalt egységével kapcsolatos észrevételeimet A szocialista képzőművészet jellemzőinek megjelenése Kohán György munkásságában címmel. - Melléklet I.) Szintén József Dezső szakkörében kezdi működését Koszta Rozália (Gyulavári, 1925 - Gyula, 1993), aki a szentpétervári (akkor leningrádi) Művészeti Akadémián (Rjepin Intézet) 1956-ban szerez diplomát. Ekkor alkalmazott lendületes realizmusát - amelyet szemléletesen mutat Földosztás című főiskolai zárófeladata lépésről lépésre nyomon követhetően váltja fel új festői stílusa. Kompozíciói síkszerűvé válnak, első- és másodrendű színek erejére hagyatkozva, a formákat és a figurákat erős fekete kontúrok közé szorítva teszi feszessé az ábrázolást. Portréi nem pillanatfelvételek, hanem életutak egy képfelületen való sűrítései, aminek hátterében kitűnő karakterérzéke mellett pszichológiai érzékenysége áll. A gondolati tömörítés figyelhető meg tusrajzain is, de tájképei és csendéletei is végletekig koncentrált véleményformálásának vizuális kivetülései.

82 Férje, Hajdik Antal (Rákosszentmihály, 1928) 1957-től élve Gyulán, a helyi emberek életének mindennapos SUPKA 2001. 12. Koszta Rozáliát Sz. Kürti Katalin „az alföldi művészet egyik megújítójának" nevezi a Kortárs Magyar Művészeti Lexikonban, de közéleti tevékenységéről (a művészeti élet intézményesített irányítója volt változó funkciókban) megoszlanak a vélemények, ami talán valamennyire befolyásolhatja alkotótevékenységének megítélését is. E dokumentumok (levelek) közreadását viszont az érintettek (örökösei) még 2008-ban sem tartják lehetségesnek. Koszta Rozália szerteágazó működéséről A magyar múzeumi arcképcsarnok című kiadványban tájékozódhatunk (főszerk.: Bodó Sándor - Viga Gyula. Budapest, 2002. 498-499.).