N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Németh Csaba: A gyulai evangélikus gyülekezet élete az 1930-as években

Pénzügyek Ha végigtekintünk a költségvetéseken, azt látjuk, hogy a kiadási és bevételi tételek 4-5000 pengő körüli értéket tettek ki. Általában úgy alakították a költségvetést, hogy a bevétel éppen fedezze a kiadásokat. 26 pengőnél nagyobb összeg egyszer sem maradt a kasszában." Az 1929. május 18-i presbiteri ülésig egyházi adóhátraléka mindössze 10 személynek volt, ők összesen 286 pengővel tartoztak. Az egyházközség 15 000 pengős adósságát 13-14%-os kamat terhelte, ami elviselhetetlen terhet jelentett. A lelkész vállalkozott rá, hogy 8%-os kamat mellett 8000 pengőt kölcsön adjon. A presbitérium „... őszinte örömmel és lelkesedéssel fogadta Tátrai Károly lelkésznek az egyház pénzügyi helyzetének szanálására vonatkozó javaslatát... hitbuzgó és a mai viszonyok között példátlan lelkes munkájáért és a gyülekezetnek messzemenő, áldozatkész támogatásáért őszinte, mély köszönetét fejezi kV\

m Az sem okozott problémát, hogy már december l-jén 3000 pengőt felmondott a kölcsönből, mivel az összeg rendelkezésre állt. Az 1930. január 24-én ülésező adókivetési bizottság megváltoztatta az egyházi adózás rendjét. Az állami egyenes adók után a korábbi 10% helyett a többi helybeli egyház szokásainak megfelelően 20% beszedését irányozták elő. A szegény sorsúak részére a személyi adót 2 pengőben minimalizálták. Míg addig a személyi járandóság tette ki a nagyobb részt, ekkortól megfordult a helyzet.

101 A püspök 1930 januárjára még kiutalta a lelkésznek a szokásos havi 80 pengő segélyt, de jelezte, hogy a továbbiakban ezt nem áll módjában megtenni. Év végén a lelkész felmondta az egyházközségnek adott 5000 pengős kölcsönét, s kijelentette, hogy „... az egyházi pénztár kezelése a hatáskörébe nem tartozik, azt tovább kezelni nem hajlandó és az egyház pénzügyei tekintetében a felelősséget nem vállalja" .

102 Csodálkozhatunk, hogy mindez akkor következett be, amikor már kezdett egyenesbe jönni a gyülekezet költségvetése. 1000 pengőt ki is fizettek, de 4000 pengőre váltókölcsönt kellett felvenniük a Békésmegyei Takarékpénztártól. Úgy fest, hogy a lelkész csak addig buzgólkodott az anyagi ügyek rendezése érdekében, míg elérte a parókia felépítését. Utána már menekült a pénzkezeléstől. Ez részben érthető is, hisz egy lelkésznek nem ez a fő feladata, de elfoglaltságára hivatkozva ugyanezt tette a pénztáros, Stéberl Mihály is. A lemondásokat nem anyagi ügy, hanem az motiválta, hogy a lelkész Stéberl Andrással összeférhe19 GyEEI F. 30.: Templom és paplak építése és költségvetése: 1929-ben még a templomépítési elszámolással kapcsolatban fordulhatott elő egy 777 pengős pénzmaradvány. 10 GyEEI B. 8.: Az 1929. május 18-i presbiteri ülés jegyzőkönyve. 11 GyEEI B. 11.: Az 1930. január 24-i ülés jegyzőkönyve. A zömmel békéscsabai illetőségű, tanyasi lakosoknak továbbra is csak 10%-ot kellett megfizetniük, így a 300 adózó 3300 pengőjéből 1336-ot tett ki a személyi járandóság s 1964-et az állami egyenes adó után beszedendő hányad. 13 GyEEI B. 8.: Az 1930. december 11-i ülés jegyzőkönyve.