N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Seres István: A kurucok téli szállásai Geszt, Körösnagyharsány és Mezőgyán térségében (1674-1685)

vizsgálatban említett kihágásokra utal, mivel a helyiek ott is megneveztek két szendrei katonát, akik részt vettek a harsányi hatalmaskodásokban. Egy néhány évvel későbbi forrás ugyancsak Mezőgyán, valamint Geszt lakosait említi, akik az 1683 nyarán Bécs alá vonuló erdélyi sereg élelmezéséből vették ki részüket. Július 20-án a bakonszegi pusztán megpihenő fejedelmi udvar számára Gesztről három zsák árpát, egy zsák lisztet, két juhot és 15 kenyeret, Mezőgyánból pedig három zsák árpát, egy zsák lisztet, két juhot, 11 kenyeret és két ludat vittek be.

18 Alig öt év múlva, Bihar vármegye 1689. május 9-én lezárt 1688. évi tizedjegyzékében pedig Harsány, Mezőgyán és Zsadány családfőit találjuk meg. Feltűnő, hogy amíg Szalontán 83 családfőt vettek nyilvántartásba, addig Harsányban („Possessio Harsány") Törő Pál bíró mellett 113 gazda és hat zsellér szerepelt. A Magyarkakuccsal együtt nyilvántartásba vett Mezőgyánban („Possessio Magyar Kakucs et Mező Gyán") Gere István és Szabó Mihály bírók mellett még további 26 gazda és négy zsellér, míg a Váncsoddal együtt összeírt Zsadányban („Possessio Váncsod et Zadány") Nagy János és Budy István bírókkal együtt összesen 35 gazda és 20 zsellér élt. Bihar vármegye 1693. július 14-én Derecske városában összehívott közgyűlésén elhatározott adókivetésében Harsányra 30, a Monostorpályival együtt említett Mezőgyánra pedig 100 rajnai forintot vetettek ki.

19 Az elmúlt években tudatosan törekedtünk arra, hogy kutatásaink során amennyiben lehetőségünk nyílik rá - ennek a nagy múltú, de ezzel szemben a hazai történetírásban meglehetősen elhanyagolt térség 17-18. századi történetéről kutassunk fel és tárjunk az érdeklődő olvasóközönség elé minél több egykorú forrást. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy az erdélyi fejedelmeket évtizedeken át fegyverrel segítő, hajdúközösségekben élő vagy éppen a nagyváradi és sarkadi helyőrségekben szolgáló itteni férfilakosság hogyan viszonyulhatott a bujdosók s később a kurucok függetlenségi mozgalmához? Megválaszolásra vár az is, hogy amíg a rendelkezésünkre álló adatok alapján továbbra is működő gazdaságról tudósíthatunk, a lakosság fegyverhez szokott rétege Nagyvárad bevételét és a sarkadi erősség pusztán hagyását, valamint az erdélyi fejedelmek mozgósításait követően vajon csatlakozott-e a Habsburg-ellenes harcokhoz? A dolgozatunk első részében felsorolt források ugyan hallgatnak erről, a későbbi esztendőkből azonban rendelkezünk néhány olyan híradással, amelyek az itteni kurucokról is tudósítanak. A sarkadi hajdúk közel másfél évszázados történetén dolgozva a tizenöt éves háborútól a szerencsétlen kimenetelű 1735. évi felkelés leverésével bezáródó időszakból számos, a szomszédos Békés, Bihar és Zaránd vármegyei helységek történetéhez kapcsolódó, eddig egyál„Diarium Regestum. Super Perceptionibus, quorundam, bono™//; Victualium, et rebus quibusdam Occurrentibus, in expeditione Bellica űe/jerali, Transylvaniae; quod incepit; a' die 1. Julii Anno 1683." MOL P Teleki cs. It. Nr. 3102. A diárium Békés megyére vonatkozó részeit korábban Zsilinszky Mihály már kiadta. Ez természetesen nem tartalmazza az utólag hozzánk került (bihari) településeket. ZSILINSZKY 1882. MOL E 159. Szepesi Kamara Levéltára, Bihar megyei jegyzékek, 1687-1733.