N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Seres István: A kurucok téli szállásai Geszt, Körösnagyharsány és Mezőgyán térségében (1674-1685)
talán nem hasznosított oklevél megfordult a kezünk között, így több olyan is, amely a Thököly-szabadságharc helyi eseményeiről tudósít minket. 20 Az 1684-1685. évből származó egykorú jelentések a Geszten, Körösnagyharsányban és Mezőgyánban szállásoló kuruc katonaságra vonatkoznak, s közülük két oklevél még egy geszti származású kuruc hadnagyról is hírt ad. A források valószínűsítik, hogy a térségben gyakran megforduló alakulatok, legalábbis részben a környező települések katonának állt lakosaiból tevődtek ki. Egy Zsadányban felvett korabeli tanúvallatás pedig a helység korabeli történetéhez szolgáltat adatokat. A bujdosók mozgalmával és a Thököly Imre nevével fémjelzett függetlenségi harc első időszakával foglalkozó forráskiadványok és feldolgozások ugyanakkor már korábban is gyakran megemlékeztek a nyugat-bihari kvártélyokról, az itteni helységekben megtartott gyűlésekről. Éppen ezért dolgozatunk első részében a bujdosók 1674-1676 közötti helyi szerepét mutatjuk be. 1677 végétől egyre inkább Thököly Imre vált a felkelés vezető alakjává, aki 1677-1680 között több ízben is megfordult a térségben, a tanulmány második részében tehát elsősorban az ő naplójegyzetei és levelei alapján igyekszünk bemutatni az itteni eseményeket. Thököly felemelkedésével a kuruc háború fokozatosan az ország északi és nyugati részére tevődött át, s így néhány évre a bihari térség is kikerült az események fókuszából. Bécs sikertelen ostroma és a „kuruc király" hatalmának hanyatlása azonban azt eredményezte, hogy 1683 után a kuruc katonaság jelentős része időről-időre ismét a régi, jól bevált bihari területekre húzódjon vissza. Egy 1684 tavaszáról fennmaradt jelentés ad hírt első ízben a Geszt környékén szerveződő kuruc lovas alakulatról, egy évre rá pedig már több korabeli forrásunk is beszámol a térségben berendezkedett katonaság és ezzel együtt a helyi lakosság sorsáról. Ezen adatok már gyakorlatilag egyetlen kuruc alakulathoz, Hatházy Gergely lovasezredéhez köthetők, ezért a parancsnok, valamint az ezred korabeli történetén keresztül kerülnek bemutatásra. Az 1684-1685. évből bemutatásra kerülő források szerint ugyanis Hatházy katonasága már 1683-1684 telét is térségünkben vészelte át, 1685 tavaszán pedig az ezred pontosan a bujdosók korábbi szállásterületén, azaz Geszt, Harsány és Mezőgyán helységekben volt elszállásolva. 21 Feltétlenül meg kell említenünk, hogy ebből az időszakból több Békés vármegyei helység - pl. Békés, Vésztő, valamint a 18. század eső felében megszűnt Fás és Nemeskereki - történetével kapcsolatos korabeli oklevélre is felfigyeltünk, ezek azonban nem kapcsolódnak jelen tanulmányunk témájához. Kiadásukra egy későbbi közleményben kívánunk sort keríteni. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a korábbi szakirodalomban a helynévmutatók időnként téves adatokat tartalmaznak. így pl. Deák Farkas Mezőgyánt a mai Kötegyánnal azonosítja, Nagy Lászlónál pedig Geszt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településként szerepel. DEÁK 1882. 298; NAGY 1983. 314.
