Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 31. (Békéscsaba, 2007)

A pesti Rock ág Házasságukból hat gyermek született:

167 1846. február 9.: Ludovika Katalin Krisztina - a későbbi Lujza. 1847. szeptember 1.: Ottó Ferdinánd István - a későbbi V István. 1849. március 20.: József Lajos Henrik - Henrikként ismert. 1851. január 1.: Frigyes Edvárd Gyula-III Gyula néven ismert. 1852. szeptember 21.: Géza Gusztáv Emil - a Géza nevet használta. 1854. június 28.: Erzsébet Kornélia Paulina - a későbbi Paula. Rock István gépgyáros 1863-ban fogadja be házába a Gerendásról Pestre kerülő Munkácsyt, akkor még Lieb Mihályt, aki mesterétől távozván 19 évesen a pesti művészi körökben igyekszik tudását gyarapítani. A hagyomány szerint „tiszti szobát" rendeztek be számára, és amikor Munkácsy bement a gyár mintakészítő műhelyébe az asztalosok közé, azok „kolléga úr"-nak szólították. Mint kezdő festő ekkor festette meg Rock István kisebbik lányának, Paulának portréját, és ezekben az időkben készült a Rock Henrik lányáról, Erzsébetről festett, korábban már említett kép is.

168 Rock (III) István gyermekei (28.41-46): 28.41. Rock LUJZA, az idősebbik leány Hollerung Károly modori lelkészhez ment feleségül,

164 és Modorban élt. Ő volt a naplóíró Lujza, akinek feljegyzéseiből többször is idéztünk, mert belülről látta a család életét. Meglepő, hogy a jómódú pesti gyáros leánya egyszerű evangélikus lelkész felesége lett. A magyarázat egyszerű. Megismerkedésüket és házasságukat a távoli rokoni kapcsolat és az ezzel járó ismeretség tette lehetővé. A Hollerungok is németek voltak, de nem cipszerek, hanem Szudétavidéki németek. A család egyik tagja felkutatta származásukat, így be tudjuk mutatni vándorlásukat Csehországtól Magyarországig.

170 Az első adat a családra 1691-ből való. Ekkor született a Szudéta-vidéki Aschban Michael Christoph Hollerung. A hagyomány szerint a család valószínűleg a hugenották üldözése miatt telepedett le a vidéken. Takácsmesterek voltak. A naplót író, 1781-ben született és a negyedik generációt képviselő Johann Christoph Hollerung bejárta Európát, hazatérve megnősült, és hamarosan Bécsben telepedett le. Textíliák, szövetek, kendők kereskedésével gazdag vagyonra tett szert. Megengedhette magának, hogy egy jó nevű bécsi festővel, Trausch-sal lefestesse magát és családját (a kép ma is megvan a családnál), de egyik vállalkozásában tönkrement, és Győrben élő fiánál elszegényedve halt meg. Három fia közül a középső Modorban lett evangélikus lelkész, ezzel egy különös családi pálya kezdődött el: 1830-tól 1944-ig a modori német egyháznál a Hollerungok adták a lelkészeket 115 éven át. Előbb a fent említett Gábor (1830-1870), majd ennek fia, Károly (1870-1918), őt követte unokaöccse, Károly (1918-1944). Modor Pozsonytól északnyugatra a Kis-Kárpátok lábánál fekvő szabad királyi város, fallal körülvéve. Abban az időben közel 5000 lakosa volt, 167 Uo. Ifi8 A festményeket a család tagjai őrzik. 169 L. a 126. jegyzetet! 170 A család történetének kézirata Hollerung Gábor tulajdonában. 62