Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 31. (Békéscsaba, 2007)

Az apai ág: a Liebek lett eredménye.

42 Munkácson maradtak. Ezután 1848-ig nem találkozunk olyan bejegyzéssel, amely távozási szándékára utalna. Munkácsra kerülésével megszűnt az a vándorlás, amely 1829 óta 12 éven át tartott. Ezalatt öt város (Igló, Szatmár, Tárkány, Ungvár, Munkács) sóhivatalában dolgozott, de mindegyik változás tisztségben vagy anyagiakban előbbre vitte. Az örökös vándorlásban azonban nem lehetett nyugalmas az élete. Munkácson hét évig maradtak. A 6500 lakosú város piacterén állt a sópénztárnok „egyemeletü, csinos ízléssel kőből készült lakóháza", mellette a vele egyidőben, 1784-ben épült sókamara.

43 Utóbbi a századfordulóra alaposan megkopott, mert így írja le a történetíró. „A sóraktár nagyon kezdetleges épület volt, kőlapon tölgyfagerendákból összetákolt pajta s nyugati oldalán ahhoz ragasztott szűk kandallós szoba, mely irodának használtatott." (Talán ez a kis iroda volt Lieb Mihály szállása 1838-ban, amikor „fekvőhely nagyságú" szállására panaszkodott.) A sókamara telkének északi részén 1833-ban épültek „csinos és alkalmatos kőházak" az ellenőr, a mázsamester és a mázsáló számára. A munkácsi sókamara személyzete 1845-ben a következőkből állt:

44 pénztárnok: Lieb Mihály, Ung vármegye táblabírája ellenőr: Halavács Alajos, Sáros megye táblabírája mázsamester: Batta Mihály mázsáló: Thober Antal sótárőr: Molnár János Ezenkívül volt egy íródeák és több úgynevezett „határszéli kerülő". Évenként 24-25000 mázsa só került a munkácsi sókamarába a máramarosi bányákból, s innen szállították tovább az alsóvereckei, ungvári és kisbereznai sókamarákba. A sóellátás mellett a munkácsi sóhivatal, így a pénztárnok hivatali körébe és felügyelete alá a következő ügyek tartoztak még: „segedelmi (subsidionalis), alapítványi (fundationalis, fundus studiorum, Ludovicaea ttc), türelmi (tolerantialis) pénzek, kamarai kincstári taksák, a Hadi és Kamarai özvegynyugpénzek (pensionalisták), mag nélkül megholtak vagyonai (caducitas), a várbeli élelemre ügyelő hivatal csere (cambialis) költségei, korcsma, mészárszék, stb." A felsorolás mutatja, a mindennapi sóügyeken túl mennyi mindenre kiterjedt a sópénztárnok feladata. A sókamara előtt 1785 óta fegyveres őr állt. Az őrséget előbb a várbeli katonaság adata, 1831-től a Benczúr gyalogezred Munkácson elhelyezett osztálya.

45 A sóhivatalnokok a várostól független királyi tisztviselők voltak. Fizetésük és függetlenségük alapján előkelő helyet foglaltak el a városka társadalmában. Lieb Mihály fizetése 1841-ben a természetbeni szolgáltatáson kívül 500 Ft volt, a 42 Uo. 23803, 34381, 35971, 40818/1842. 43 Munkács leírásához 1. Balujthy József: Munkács. (Munkács Városának és várának tophographiai, históriai és statistikai leírása.) Debrecen, 1936; Lehuczky Tivadar: Munkács város új monographiája. Budapest, 1907. (Munkácsy szülőháza a Piac u. 33. sz. épület volt.) 44 Magyarország tiszti névtára (a továbbiakban: Névtár) 1845. (Pest) 380. 45 Balajthy i.m. 246-247. 21