Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 31. (Békéscsaba, 2007)

Az apai ág: a Lie bek város főbb tisztviselői közül 1848-ban a főbíróé 120, a tiszti ügyészé 200, a jegyzőé 160, a rendőrkapitányé 80 Ft.

46 Lieb Mihály lakásáról így ír Szana Tamás: „Nem volt ház, mely úriasabban lett volna berendezve, mint Lieb Mihály sóházi perceptor első emeleti lakása Munkácson, szemben a 'Csillag' vendéglővel."

47 Ugyanezt a polgári ízlést sejteti Karlovszky Ida visszaemlékezése: „Rendkívüli bámulattal töltött el az egyetlen olajfestmény, a melyet ebben az időben (gyermekkorában - Cz. I.) ismertem. A tűzokádó Vezúvot ábrázolta, a melyet nagy festőnk, Munkácsy Mihály szüleinek salonjában láttam, és a kis Miskával együtt bámultunk."

48 A Lieb Mihályról és feleségéről készült, itt közölt portré is a család jólétét bizonyítja (1-2. kép).

49 Lieb Mihály társadalmi rangját mutatja, hogy 1845-ben Ung megye táblabírájaként szerepel, és még ebben az évben Bereg megye is táblabírájának választotta.

50 Ez a titulus nem hivatalt jelentett már, inkább megtiszteltetést. Azokat tüntették ki vele, „kiknek érdemeik oly tündöklők, hogy a megye ösztönt érez kitüntetésükre alkalmat keresni." 3. kép. Munkácsy Mihály szülőháza Munkácson Lehoczky i.m. 99. Sz,ana Tamás: Munkácsy Mihály. Budapest, 1900. 2. Karlovszky Ida: Feljegyzések. Országos Széchényi Könyvtár. Quart. Hung. 3935. A Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténeti gyűjteményében. A két, ismeretlen művész által festett olajkép kalandos történetét Nemespanny Iván, Munkácsy Emil rokona és feleségének gondozója írta le a szerzőhöz írt 1973. november 25-i és 1974. februári levelében: "A képek Emil bátyám (Munkácsy Emil - Cz. I.) tulajdonában voltak, én gyermekkoromtól láttam ott. Azonban az ő halála után ... Juliska nénivel (Emil felesége) és özv. édesanyámmal közös háztartásba költöztünk." A világháború zűrzavara után a festmények visszakerültek. "Láttam a képek hasadozott voltát - új vászonra ragasztottam, anélkül, hogy a festményt javítgattam, festettem volna ... Úgy néztek ki, mint a szalonnasütéskor a felkunkorodó bőr." A képek múzeumba kerülésének időpontját is a levél tartalmazza: "1950-ben nagy Ínségbe kerültünk, és Juliska néni felajánlotta a minisztériumnak, melyekért megkérdezés nélkül 1000 Ft-ot fizettek ki. Magam vittem be Miskolcra, Komáromi igazgató vette át, és Békéscsabára küldte a múzeumnak." A múzeumban lévő két kép valóban egy második vászonra van felragasztva. OL Salinaria, 41365/1845. 22