A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyucha Attila–Bácsmegi Gábor–Fogas Ottó–William A. Parkinson: Bautechnische und ansiedlungshistorische Beobachtungen auf einer tiefländischen Fundstelle aus der frühen Kupferzeit

Addig jár a korsó a kútra... Vaskori kutak Békéscsaba határából formája igen sokszínű. A szobi és vámosmikolai behúzott peremű tálak oldalát páros lyukakkal látták el. A törökszentmiklósi és a békéscsabai edények vízszintesen kicsúcsosodó peremét függőlegesen egy-egy lyukkal átfúrták.

40 A törökszentmiklósi ovális, csónak alakú tál, míg a békéscsabai kis öblös, gömbölyded testű edény (12. kép 6).

41 Ugyancsak függőleges átfúrást alkalmaztak a kesznyéteni temető 22. sírjában talált edény bütyökfogóin is.

42 Az oldalán - általában a perem alatt - egy-egy vagy páros lyukakkal átfúrt edényeket sok mindenre használhatták, de vízmerítés céljából valószínűleg csak szélsőséges esetben alkalmazták a behúzott peremű tálakat, valamint a BékéscsabaFényes 1930. évi ásatásából származó kis átfúrt, peremből kiinduló füllel ellátott, csőtalpas edényt (13. kép 5).

43 A Szirmabesnyőből előkerült, a pereme alatt átfúrt, kézzel formált edényről nagy súlya miatt nem feltételezték, hogy felfüggesztve látta el funkcióját.

44 A törökszentmiklósi és a békéscsaba-fényesi edény azonban méreténél fogva nem volt alkalmas a kútból történő nagyobb mennyiségű víz merítésére. Az utóbbi esetben feltételezhetnénk egy olyan funkciót, amely az edény tulajdonosának kevesebb mennyiségű víz nyerését biztosítja pl. szomjoltás céljából, de sokkal valószínűbb, hogy ezek a fazekas termékek nagyobb, fából készült vízmerítő vagy teknőszerű edények utánzatai voltak. A törökszentmiklósi edény pontos formai párhuzamának tekinthető a Kompokon, preszkíta kútból előkerült favödör (12. kép 2). Az egy darab kocsányos tölgyből faragott, ovális, csónak formájú, mindkét vé40 Ilon Gábor a felfüggeszthető edények közé sorolja a tápiószelei temető 28-29. birituális sírjában talált, sorba rendeződő lyukakkal ellátott, behúzott peremű tálat: ILON 1985. 83. Pontos párhuzamát a madari temetőből ismerjük: DU§EK 1976. 410, 12. ábra 14. Azonban az említett tápiószelei edény nagy valószínűséggel nem volt felfüggeszthető edény. Az oldalán látható páros lyuksor a tál jól látható törésvonalának két oldala mentén halad (13. kép 5). Az edény feltehetőleg eltörött, és mivel nem akarták kidobni, összekötözték (dróttal vagy madzaggal) és tovább használták. A gyártáskor vagy használatkor megsérült darabokat megbecsülte a szkíta kori népesség, javították és nemegyszer sírba is helyezték őket (Tápiószele, Modrany/Madar, Szabadszállás-Józan: HORVÁTH M. A. 2001. 100). 41 A törökszentmiklósi felfüggeszthető edényhez hasonlót ismerünk a fergilei temetőből: CSALOGKISFALUDI 1985. 331. 42 HELLEBRANDT 2001. 60. 43 A felfüggeszthető csőtalpas edény a МММ-ban található. Ltsz.: 52.1135.1. A csőtalpas edények ritka leleteknek számítanak az Alföld-csoport anyagában. Eddig még csak temetkezésekből ismerjük őket. Két egymáshoz nagyon hasonló csőtalpas tál került elő a hevesi „A" temető 2. sírjából: SZABÓ 1969. V. t. 4, és Bp., Mogyoród útja 42. temető 3. sírjából: HORVÁTH A. 2001. 5. kép. A tápiószelei edényhez formailag hasonló csőtalpas tálat találtak a csanytelek-újhalastói temető 33. sírjában: GALÁNTHA 1981. 11. kép 7. A tápiószelei temető 7. sírjában talált csőtalpas tál távolabbi párhuzamait dél-keletre a trák-dák kultúrkörből ismerjük: PÁRDUCZ 1966. XXIII. t. 8; KEMENCZEI 2001. 33. A békéscsabai edényhez hasonlót nem találtam az Alföld-csoport leletanyagában, azonban a Gáva-kultúra taktatbáji lelőhelyén több kónikus testű és kónikus kiképzésű csőtalpú tál került elő: KEMENCZEI 1984. CLVIII. t. 15, CLX. t. 11. 44 HELLEBRANDT 2001. 60, 61. 18. kép. 121