A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyucha Attila–Bácsmegi Gábor–Fogas Ottó–William A. Parkinson: Bautechnische und ansiedlungshistorische Beobachtungen auf einer tiefländischen Fundstelle aus der frühen Kupferzeit

Addig jár a korsó a kútra... Vaskori kutak Békéscsaba határából Az előkerült tálak gyakran előfordulnak az Alföldön feltárt telepek és temetők anyagában. Általában elmondható róluk, hogy többségük erősebben vagy enyhébben behúzott peremű tálak töredékei, amelyek a végük felé megvastagodóak. Ettől az általános formától kissé eltér négy peremtöredék. Az egyik kerámiatöredék korongolt, vállában élesen megtörő, egyenesen befelé hajló, vége felé nem megvastagodó tál peremtöredéke (8. kép 8), a másik három kézzel formált, behúzott, vége felé elvékonyodó tál peremtöredéke (9. kép 1, 3-4). Az előbbi peremtípusnak szép számmal találjuk párhuzamát az Alföldön. Különbség az egyes darabok között a vállban való megtörés utáni, egyenes peremrész be- vagy kihajlásának mértékében van.

20 Az utóbbi tálformánál Cseh János felvetette azok késő bronzkori eredetét, majd közöl több, a mi peremtöredékeink pontos párhuzamának tekinthető peremtöredéket.

21 Az ilyen peremkiképzésű tálakat egy tipológiai sorba helyezte. Közös jellemzőjük, hogy felületük gondosan elsimított, esetenként belül is fenyezettek, színük barnás és sötétszürkés, peremzáródásuk elvékonyodó, amelyek kissé vagy jobban behuzottak. Cseh János szerint nem lehet kizárni azt, hogy a lelőhelyen előforduló ilyen típusú tálak egy közeli késő bronzkori lelőhelyről származnak.

22 Megvizsgálva a magyarországi késő bronzkori és kora vaskori kultúrák leletanyagát, az effajta tálak előfordulása általánosnak mondható. Megtalálhatóak a Mezőcsáti-kultúrában,

23 a Kustánfalvi-kultúrában,

24 a Hallstatt-kultúrában,

25 valamint általánosan elterjedtek a Gáva-,

26 a Kyjatice27 és az 20 Algyő: BENDE 2003. 2. kép 9; Békéscsaba-Fényes: PÁRDUCZ 1943. XI. t. 22; Csanytelek-Újhalastó: GALÁNTHA 1986. 2. t. 4; Gyulavári, 15. sz. lh.: GYUCHA 2002. 8. kép 1; Nógrádkövesd: PATAY 1955. XVIII. t. 1; Nyáregyháza: KISFALUDI 2004. VII. t. 2, XVII. t. 10; Orosháza: JUHÁSZ 1976. 13. kép 6; Rákospalota-Újmajor: HORVÁTH A. 2001. 21. kép 2; Szentes-Jaksor: PÁRDUCZ-CSALLÁNY 19441945. XXXIII. t. 7, XL. t. 7; Szentes-Vekerzug: PÁRDUCZ 1954. 26. t. 4, 28. t. 2; Szolnok-Zagyva-part: CSEH 2001. 10. kép A; Tápiószele: PÁRDUCZ 1966. XXX. t. 17, LVIII. t. 18; Törökszentmiklós: CSALOG-KISFALUDI1985. 3. ábra 16; Vámosmikola-Istvánmajor: LACZUS-PÁRDUCZ 1969. 4. kép 3. 21 CSEH 2001. 12. kép 3. 22 CSEH 2001. 90-91. 23 A Mezőcsáti-kultúra sírjaiban található párhuzamok: Algyő: MATUZ 2000. 6. kép 2, 8. kép 1, 7; Ároktő-Dongóhalom: KEMENCZEI 1988. 3. kép 1; PATEK 1990: Dormánd, Hanyi-puszta: 2. t. 2, 3. t. 7; Füzesabony-Kettőshalom: 6. t. 3, 15. t. 8; Maklár-Koszpérium: 17. t. 2; Sirok-Akasztómály: 20. t. 3; PATEK 1993: Mezőcsát-Hörcsögös: 26. ábra 6, 11, 16, 17, 28. ábra 18; 29. ábra 13. 24 Nevickoje I. kurgán: POPOVICH 1995-1996. XI. t. 13, XII. t. 6. A nevickojei I. kurgán mellékleteit Popovich a Kr. e. 6. század második felére és az 5. század első fele közé keltezte: POPOVICH 1995-1996. 96. A Cseh János által készített tálrekonstrukció során kapott formához igen hasonló, enyhén 's' profilú tálat találunk a Kustánfalvi-kultúrában: Zsornyina/Malomrét I. kurgán: POPOVICH 1995-1996. 4. t. 8; Ilosva/Irsava: POPOVICH 1999. 5. t. 5. 25 Lábatlan: PATEK 1982-1983. 13. t.; KEMENCZEI 1977. 1. ábra 3, 4, 6, 7, 12. 26 A párhuzamként felsorolt edények hivatkozása: KEMENCZEI 1984: Hódmezővásárhely, Solt-Palé: CXXIV. t. 3, 4; Nyíradony: CXXXI. t. 26; Alsóberecki: CXXXIII. t. 4; Taktabáj: CLVIII. t. 2, 16, CLIX. t. 9, 10, 16; Köröm: CXLVII. t. 7, CXLVI. t. 13, 21, CXLV. t. 10. 27 KEMENCZEI 1984: Szajla: LXXI. t. 15, LXXIV. t. 14; Mátraszőlős: LXX. t. 4, 8; Ózd-Kőalja: XC. T. 12; e típusú tálakat gyakran füllel látta el az edény egyik oldalán a Kyjatice-kultúra népe: Szajla: LXXII. t. 2, 3; Ózd-Kőalja: XCI. t. 16; Hangony: LXXXIX. t. 2. 119