A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyucha Attila–Bácsmegi Gábor–Fogas Ottó–William A. Parkinson: Bautechnische und ansiedlungshistorische Beobachtungen auf einer tiefländischen Fundstelle aus der frühen Kupferzeit

Bóka Gergely Urnamezős-kultúrában is.

28 A vizsgálat alá vont késő bronzkori kultúrák táljait formai egyöntetűségük mellett - gyakran látták el bütyökdíszítéssel vagy füllel. Ezeknek aránya a díszítetlen, fül nélküli tálakhoz viszonyítva kultúránként eltérő lehet. A szkíta korban többségben vannak a bütyök és fül nélküli tálak, azonban kis számban előfordul a bütyökdíszítés és a föl is.

29 Ezek alapján nehéz a tálforma eredetét egy kultúrához kötni. Annyi azonban biztosnak látszik, hogy a tárgyalt tálforma a késő bronzkortól fogva egy széles körben elterjedt edénytípus volt a Kárpát-medencében egészen a vaskor végéig.

30 Annyi megjegyzéssel, hogy a szkíta kori tálak döntő többségének (bütyök) dísztelensége és fül nélkülisége a Gáva-kultúra hagyományaihoz közelít. Külön említést érdemel a kút aljától egy ásónyomnyira talált korongolt, bikónikus testű, felhúzott fülű, enyhén kihajló peremű bögre (7. kép 2).

31 Az edényt a perem alatt, egymással szemben egy-egy helyen átfúrták. A két átfúrás alapján feltételezhető, hogy az edény felfüggesztve látta el funkcióját. Az is valószínűnek tűnik, hogy az edénynek nem ez volt az eredeti rendeltetése. Az eredeti felhúzott fülű edényből, a fül letörésével és a perem alatti átfúrásokkal akartak egy vízmerítő edényt létrehozni. Az egymással szemben elhelyezkedő átfúrások a peremtől nem egyforma távolságra helyezkednek el. Valószínűleg az edény fülének letörésekor csorbult az edény pereme, így az egyik lyukat lejjebb kellett fúrniuk. Használat közben azonban korrigálni kellett valahogy az edény egyensúlyát, mert az így felfüggesztett edény súlypontja eltolódik. A lejjebb lévő lyuk mellett egy fúráskezdeményt találunk. Minden bizonnyal elkezdték fúrni a lyukat, majd észrevették, hogy rossz helyen kezdték el a munkát, és abbahagyták. A felfüggeszthető edények nem voltak ismeretlenek a szkíta kori népesség körében. Szob-Gregersen kertből (13. kép 3),

32 Mihalovcéből,

33 Vámosmikoláról (13. kép 2),

34 Tápiószeléről (13. kép 4),

35 Törökszentmiklósról (12. kép l),

36 Kesznyétenből és Szirmabesnyőből

37 egy-egy, Békéscsaba-Fényes (12. kép 6; 13. kép 5)

38 temetőjéből két edényt, Szolnok-Zagyva-part

39 szkíta kori telepéről egy kézzel formált, behúzott peremű csuprot ismerünk (13. kép 1). A felfüggeszthető edények 28 PATEK 1968. 29 Egy föllel ellátott tál: Tápiószele: PÁRDUCZ 1966. XXIX. t. 1. Két föllel ellátott tál: Békéscsaba-Fényes: PÁRDUCZ 1943. XII. t. 7. 30 GYUCHA 2002. 63; PATEK 1968. 102; KEMENCZEI 1984. 67. 31 Ez az edényforma általánosan elterjedt volt a szkíta kori Alföld területén. 32 ILON 1985. II. t. 1. 33 CILINSKÁ 1959. II. t. 8. 34 PÁRDUCZ 1969. LIX. t. 1. 35 PÁRDUCZ 1966. XXIX. t. 3. 36 CSALOG-KISFALUDI 1985. 2. ábra 18. 37 HELLEBRANDT 2001. 60. 38 PÁRDUCZ 1943. XI. t. 7, XIII. t. 15. 39 CSEH 2000. 2. kép 5. 120