A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyucha Attila–Bácsmegi Gábor–Fogas Ottó–William A. Parkinson: Bautechnische und ansiedlungshistorische Beobachtungen auf einer tiefländischen Fundstelle aus der frühen Kupferzeit

Addig jár a korsó a kútra... Vaskori kutak Békéscsaba határából Újmajor,

106 Szolnok-Zagyvapart,

107 Hódmezővásárhely-Fehértó

108 és Sajópetri

109 lelőhelyeken. Az utóbbi két lelőhelyen kétséget kizáróan együtt fordultak elő szkíta és kelta jellegű kerámialeletek.

110 Gyucha Attila összegyűjtve az észak-békési és Körös-völgyi, valamint a Mezőség keleti felén elhelyezkedő szkíta kori lelőhelyeket, 15 nagy településtömböt tudott elkülöníteni. Egy-egy ilyen tömb („góc") több szorosan egymás mellett elhelyezkedő, gyakran 9-10 külön lelőhelyként elkülöníthető faluszerű települést foglal magába. A tömbök a vízfolyások partjain fekszenek. Ezek környékén szétszórva szállás jellegű telepnyomokat, valamint azonos korú temetőket találunk.

111 Ez a település-koncentráció általánossá válik a Körös-völgy déli részén, valamint a Mezőség keleti felén. A 480. számú lelőhely szintén egy ilyen tömb egyik lelőhelye, amely tömb Gyucha szerint a közeli fényesi temető faluja lehetett.

112 A tömbön belül elhelyezkedő 5 darab szkíta lelőhely közül három darabon, a szkíta lelőhelyek mellett közvetlenül pedig egyen találtak a terepbejárások során kelta leletanyagot (182., 188., 189., 190. számú lelőhely) (2. kép).

113 Ez alapján felvethető az, hogy Délkelet-Magyarországon a kelták érkezésével a szkíta településrendszer nem változott meg alapjaiban. Az érkező kelták valószínűleg meghagyták településeiken a korábbi népességet, nem számolták föl a tömbös településformát, sőt helyenként átvették azt a szkítáktól. A településrendszerben végbement változások azonban tájanként eltérő képet mutathatnak. Almássy Katalin a Tiszavasvári környékén végzett településtörténeti vizsgálatai alapján más eredményre jutott. Tiszavasvári határában a szkíta kori népesség az elsődleges fontosságú területeken, mélyebb vagy mocsaras részekből kiemelkedő hátakon telepedett le. Kiszorulva a kedvező adottságú területekről, a kelták lelőhelyeit a már „nehezebben elérhető részeken" találjuk meg. Egy esetben helyezkedik el kelta telep vízpart közelében. A Békés megyében megfigyelhető szkíta-kelta lelőhelyek gyakorisága nem jellemző a vizsgált területen. Csak egy lelőhelyen figyeltek meg hasonló, együttélésre utaló kettős leletanyagot. De ezen a lelőhelyen előkerült LTjellegű anyag datálási problémái alapján Almássy megkérdőjelezi azok kelta kori eredetét. Összefoglalva nem találtak egy lelőhelyet sem, ahol a szkíta és kelta kori népesség együttélését feltételezhetnénk. Ezt a szkíta kori népesség falvainak Kr. e. 3. században még tartó virágzásával, a magas népsűrűséggel, az újonnan érkezők csekély számával és a két népesség tiszántúli lassúbb egybeolvadásával magyarázza.

114 106 HORVÁTH A. 2001. 107 CSEH 2000. 108 PÁRDUCZ 1944-1945. 109 SZABÓ-KRIVECZKY-CZAJLIK 2002. 27-38. 110 Kemenczei Tibor szíves szóbeli közlése. 111 GYUCHA 2001. 125. 1,2 GYUCHA 2001. 124. 113 MRT 10. 1,4 ALMÁSSY 2001. 134-136. 129