A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 30. (Békéscsaba, 2007)

Gyucha Attila–Bácsmegi Gábor–Fogas Ottó–William A. Parkinson: Bautechnische und ansiedlungshistorische Beobachtungen auf einer tiefländischen Fundstelle aus der frühen Kupferzeit

Bóka Gergely A kutatás egyetért abban, hogy a feltárt telepeken egy földművelő és állattartó gazdálkodást folytató népesség élt. A dolgozat elején felvázolt táj rekonstrukció alapján mind a két gazdálkodási formára (legeltető állattartás, földművelés) kiváló körülményeket biztosított a lelőhely és környezete.

115 A békéscsabai DTCSV. 3. számú agyagbányájában megfigyelt későbbi, kora és késő szarmata kori, valamint gepida kutakat 3-4 méterrel mélyebbre kellett ásniuk, hogy megfelelő vízhozamú kutakat kapjanak. Ez a környező terület (beleértve a Mezőség egészét) folyamatos, a szkíta kortól kezdődő szárazabbá válását, pusztásodasat jelzi. A terepbejárási adatok alapján leszűrhető következtetések a szkíta kori népesség életében betöltött nagyállattartás fontosságát emelik ki.

116 Azonban az előkerült házmaradványok azt bizonyítják, hogy a falvak hosszú ideig álltak fenn, azaz nem pásztorok ideiglenes telephelyeiként szolgáltak.

117 Ennek a véleménynek némileg ellentmond a több helyen feltárt, kerek alapformájú, középen egy cölöplyukas építmények kérdése: Szolnok-Zagyvapart, Ecser 6. lh., Endrőd, Törökszentmiklós, Salgótarján, Ipari-park II. Feltehetőleg ezek szolgálhattak lakhelyül a mozgalmasabb életformát folytató pásztorok számára. A késő bronzkor folyamán a jelentős Körös-völgyi régióból a szkíta korra egyértelműen a Mezőség füves pusztasága felé tolódott el a településterület súlypontja. Ebben valószínűleg közrejátszhatott, hogy a Körösök völgyében továbbélő késő bronzkori-kora vaskori alaplakosság és az érkező új népesség nem telepedett meg a számára kedvezőtlen életfeltételeket biztosító területeken.

118 A vizsgált területen belül a Mezőcsáti-kultúra lelőhelyeit szintén a Körösök völgyében találjuk meg elsősorban: Biharugra, Gyula, Sarkad, Doboz, Körösladány. A fentiek alapján egy jól megszervezett (tömbös) településrendszert használó, hosszabb ideig egy helyben lakó, nagyállattartó életformát folytató népességet rekonstruálhatunk a Mezőség keleti felén és a Körös-völgy déli határán. Az egykori Borjú-rét ideiglenes vízjárta területének déli magas partján elhelyezkedő szkíta kori településtömb lakossága a telep folyamatos vízellátása érdekében ásta a 11. és a 12. számú kutakat. IRODALOM ALMÁSSY 2001 Almássy K.: Együtt- vagy egymás mellett élés? Szkíta és kelta lelőhelyek Tiszavasvári környékén. JAME, XLIII. (2001) 133-153. BALOGH-HOPPÁL 1980 Balogh I. - Hoppal M.: Kút. In: Ortutay Gy. (főszerk.): Magyar néprajzi lexikon. III. Budapest, 1980. 362-364. 115 Lásd a lelőhely környezete és a lelőkörülmények című fejezetet! 116 GYUCHA 2001. 126. 1,7 KEMENCZEI 2001. 19. 118 GYUCHA 2001. 126. 130