A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Seres István: Békés megyei katonák az erdélyi és tiszántúli kuruc hadsereg összeírásaiban (1704, 1706, 1708)

Seres István A sarkadi hajdúk A mai Békés megye helységei közül leginkább Sarkad lakossága volt az, amely az egész szabadságharc során együtt maradt. A város és vár korabeli története Márki Sándor és Bánkúti Imre kutatásai nyomán elég jól ismert, ezért itt bővebben nem kívánok kitérni rá. A sarkadiak feltehetően még rögtön a szabadságharc elején, Bercsényi Miklós bihari hadjárata körül Rákóczi hűségére tértek, és egészen a vár 1711. január 11-én történt feladásáig dacoltak az aradi, gyulai és nagyváradi császári helyőrségek osztrák és rác katonaságával. A vár több ellenséges ostromot is túlélt, melyek közül az 1707. február 13-án történt aradi támadás volt a legsúlyosabb. A szabadságharc nyolc éve alatt a sarkadiak leginkább a Maros menti rácok ellen vezettek portyákat Szabó Sándor kapitány vezetésével, és egyik legjelentősebb haditettük volt, hogy 1708. július 31-én elfogták az aradi rác főparancsnokot, Tököli Popovics János ezredest is. 1710 július elején viszont Tököli csapatai ütöttek Sarkad alá, és magát Szabó Sándor kapitányt is foglyul ejtették, három-négy hadnagyával együtt. Szabó távollétében eleinte Pap Mihály főstrázsamester parancsnokolt a várban, később Károlyi Sándor Szoboszlay Sámuelt nevezte ki Sarkadra kapitánynak. Azonban már ez az intézkedés sem tudott segíteni a sarkadiakon. Az egyre nehezebb katonai helyzet következtében a helyőrség 1711. január 11-én kapitulált gróf Lőwenburg Frigyes altábornagy, nagyváradi császári parancsnok előtt.

146 Rendelkezésünkre áll a sarkadi helyőrség két név szerinti kimutatása is. Az elsőt 1706. január 4-én datálták Ecseden, és 224 nevet tartalmaz, a második pedig 1706. március 14-i dátumozással maradt ránk. Ez utóbbi csak alig hat névvel tartalmaz többet, ennek ellenére mintegy 40 személy különbözik a két, közel egy időben készült kimutatásban! A két összeírás közlése szétfeszítené jelen dolgozatunk kereteit, azok bemutatásával és részletes elemzésével a sarkadi hajdúk Rákóczi-kori szerepét tárgyaló önálló monográfiánkban kívánunk foglalkozni. Mivel jelen munkánk a mustrakönyvekben szereplő Békés megyei katonákkal foglalkozik, az ott fellelt kilenc sarkadi vitéz adatait is ismertetjük.

147 A mustrakönyvekben fellelhető kilenc sarkadi katona közül mindössze ketten szolgáltak gyalogos alakulatban. Ennek oka feltehetően az lehetett, hogy a sarkadiak többsége gyakorlatilag a szabadságharc végéig hajdúként, azaz gyalogosként Minderről lásd: MÁRKI 1924. 45-58; Rácz Tököli elfogásáról újabban: SERES 2000a. 47-48; a sarkadi kapitulációról: SERES 2000b. 255-256. Ez utóbbi tanulmányban Löwenburg helyett elírásból a korábbi aradi parancsnok, Löffelholtz neve szerepel! Az 1706. és 1708. évi mustrakönyvekben több Sarkadi vezetéknevú katona is található - pl. 1706ban Boné András lovasezredében Sarkadi Mihály, a Szatmár vármegyei Gencsről, Károlyi Sándor ezredében Sarkadi Gáspár, a Bihar vármegyei Kábáról, 1708-ban pedig ugyancsak Károlyi ezredében a nagyecsedi (Szatmár vm.) születésű Sarkadi Ferenc stb. -, mivel azonban sem lakó-, sem pedig szülőhelyükként nem jelölték meg a bihari hajdúvárost, ismertetésüket feleslegesnek tartjuk. (Egyébként a két szatmári fi feltehetően a beregi Kissarkadról származott.) 232