A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Seres István: Békés megyei katonák az erdélyi és tiszántúli kuruc hadsereg összeírásaiban (1704, 1706, 1708)

Békés megyei katonák az erdélyi és tiszántúli kuruc hadsereg összeírásaiban szolgált a sáncban, és csak elenyésző számú lovassággal rendelkeztek. 1704 novemberében 400 (!) gyalogos mellett csak alig 20 lovas volt,

148 és még 1706 elején is csak 19, ill. 22 fő volt a sarkadi lovas káplárság létszáma. Az önálló sarkadi lovas kompániát először csak 1706. július 28-án említi Fekete János zsoldmester elszámolása,

149 miután a Kárándy ezredében szolgáló Győző István főhadnagyot néhány huszárjával Sarkadra vezényelték.

150 A sarkadi lovas sereget tehát Győző István parancsnoksága alatt szervezte meg Szabó Sándor kapitány a sarkadi lovas káplárságból és a főhadnaggyal érkezett Kárándy-huszárokból. A sarkadi származású lovas katonák viszonylag magas számát tehát abban kereshetjük, hogy a lovas szolgálatra hajlandóságot mutató sarkadiak a térségben operáló tiszántúli lovasezredek legénységéhez csatlakoztak. Hárman - köztük Sarkadi János strázsamester - Boné András ezredében, ketten-ketten pedig Károlyi Sándor és Nyúzó Mihály ezredeiben teljesítettek szolgálatot. A lovasok viszonylag nagy száma mellett szereplő két sarkadi gyalogos egyike Esze Tamás gyalogezredében, a másik pedig a belényesi palánk őrségében szolgált. Esze Tamás gyalogezrede a tiszaháti felkelés idején fegyvert fogott Szatmár és Bereg vármegyei kurucokból állt össze, ennek megfelelően az ezred kötelékében összeírt Kenyeres Gergely esetében a beregi Kissarkadra is gondolhatnánk a katona lakóhelyeként. Ennek viszont ellentmond az a tény, hogy a mustrakönyv egyértelműen biharinak írja, és rajta kívül még számos Bihar vármegyeivel találkozunk, különösen az ezred 10-11. és 13. seregeiben. A magát sarkadi születésűnek és sarkadi lakosnak valló Szőlősi Mihály pedig a belényesi helyőrség gyalogos seregének vicehadnagya volt 1706 tavaszáig, amikor is Rákóczi leromboltatta az erősséget. Összegzés Az erdélyi és a tiszántúli kuruc hadsereg ránk maradt összeírásai alapján 102 Békés megyei, ill. a mai Békés megyéhez tartozó egykori Bihar és Heves megyei településről származó katonát találunk. A számba vett 17 helységből bizonyítottan csak a Heves vármegyei Dévaványa és a Bihar vármegyéhez tartozó Sarkad, valamint részben Gyula magyar és rác lakossága maradt helyben a Rákóczi-szabadságharc során. A sarkadiak mindvégig helyben maradva a Gyepes kanyarulatai között emelt várukban küzdöttek végig a függetlenségi harcot, míg Dévaványa népe a tiszántúli kuruc lovasregimentek katonaságát szaporította. Legtöbben a Bakó István, majd Mónay Pál nagykunsági vicekapitány vezette nagykun lovascsapatban vitézA gyalogság feltűnően magas száma nem véletlen, mivel 1704-1705 telén Szappanos István gyalogezredének egy része is itt állomásozott. ESZE 1955. 201. MOL G 16. RSZL I. 2. d. Győző István 1705. szeptember 3-án még Kárándy Mihály ezredének a vicehadnagya volt, sarkadi tisztként első ízben Károlyi Sándor 1706. augusztus 15-i levele említi. Erre nézve lásd a 48. és a 115. jegyeteket! 233