A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Kertész Éva: A szabadkígyósi Kígyósi-puszta növényzete

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28 (2006) 17-40. A SZABADKÍGYÓSI KÍGYÓSI-PUSZTA NÖVÉNYZETE - Kertész Éva A szabadkígyósi Kígyósi-puszta védett terület általános jellemzése Bevezetés A vizsgált terület a Tiszántúl déli részén található, Szabadkígyós és Kétegyháza határában. A szabadkígyósi-, kétegyházi-puszták a Dél-Tiszántúl utolsó vizes pusztáinak sorába tartoznak. A puszta területén jelenleg is élő természetes vízfolyással már nem találkozunk, de jellemzőek és hosszan követhetők azok a folyómedrek, amelyeknek vizei a vidék feltöltődését a pleisztocén végén és az óholocénben végezték. A Maros elhagyott folyómedreihez kapcsolódó folyóhátakat az egykori élő vízfolyások akkumulációs tevékenysége építette. A jelenlegi szikes mikroformák főként a víz utólagos felületi eróziójára vezethetők vissza. A Kígyósi-pusztán és környékén 550-570 mm csapadék hullik. Az átlaghőmérséklet 10-11 °C, a napsütéses órák száma 2100 óra. A területre tavaszi vízborításos időszak és aszályos nyár jellemző. A pusztán jelentős magassági különbségek vannak. A puszta északi, mélyebb laposainál néhány méterrel magasabban fekszik a puszta déli része. A tájvédelmi körzet területén szikes, réti és csernozjom talaj több típusa fordul elő. A pusztán található kunhalmok jelentős része a puszta déli, magasabb területén, az elhagyott folyóágak közelében magasodnak. A folyómedrekhez kapcsolódó folyóhátak mentén löszpusztagyepek, sztyepprétek húzódnak. A mocsarakat, nádasokat szikes rétek övezik. A puszta jellegzetességét azonban a szikes formakincs adja. Tájtörténeti vázlat A szabadkígyósi puszta a Kárpát-medence egyik legmélyebb süllyedékterületének déli részén helyezkedik el. A pleisztocén folyamán a Dél-Alföldön térben és időben változó folyófutási viszonyok alakultak ki. A felső-pleisztocénben bekövetkező változások során a Bánáti-árok olyan mértékben feltöltődött, hogy a Maros-ágak északi irányba csapódtak át, és a Maros hordalékának túlnyomó részét a Körösök vizébe szállította. A pleisztocént követő holocenben alakult ki a folyók mai vonalhálózata. Ezek a medrek az eltelt kilenc-tízezer év alatt részben feltöltődtek, a hozzájuk kapcsolódó folyóhátakkal együtt még ma is jól kivehető felszíni formát adnak. A pusztán található harminchat kunhalom túlnyomó része a déli, magasabb területén, az elhagyott folyóágak mentén található, sőt több olyan kunhalom is van, 17