A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)
Gyarmati Gabriella: Elemzési kísérlet Nyisztor János/NEStor deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK című sorozatára vonatkozóan két egységben
Elemzési kísérlet Nyisztor János/NEStor deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK... függőleges képszélen (a farostlemez és a fa találkozásánál) van az ábrázolás vágási felülete, amely szemből nézve fekete, oldalról pedig vörös. Minthogy a kép síkja tulajdonképpen három síkot jelent, további érdekességeket tartogat a néző számára, ha a táblát nézve kimozdul a mértani középről. A X. táblán (7. kép) szintén a táj textúradarabok egymásba montírozásáról van szó, de az ábrázolás bonyolultabb a sorozat korábbi elemeinél. 24 Bonyolultabb, hisz a tájelemekből a látható valósággal kapcsolatot tartó kép már aligha illeszthető össze, a reálistól való elszakadás szándéka, a látomásos jelleg ezen a táblán a legerősebb. A realitáson túli sugallatát a felső térrész önmagában örvénylő, befelé forduló jellege, és ezzel együtt az alsó harmadban a tekintetnek a végtelen felé való irányítása is erősíti. A jobbra lent fellelhető, a határtalant elénk táró, egymást fedő két felületet Nyisztor a levegőperspektíva szabályainak figyelembevételével festi meg, mely megoldással egyben Leonardo sfumatojára is hivatkozik. Ezen utalás nyomán szembetűnő, hogy tulajdonképpen az egész táblát jóval lágyabb átmenetekkel fogalmazza meg, mint a sorozat előbbi darabjait. A tekintetünket a végtelenbe engedő felületek egyikén egyébként a levegőperspektívát megfordítja, a légszagú és könnyed, világos előtérből gomolygó, tömör sötétségbe jutunk. Természetesen tudjuk, hogy már Leonardo is élénken érdeklődik a természeti katasztrófákhoz kapcsolódó jelenségek iránt, és nagyszámú vázlatot készít e tárgyban. 25 A X. képen az alkotó sárga pixeleket szór szét, amivel azt igyekszik vizsgálni, hogy van-e hatása a képben elhelyezett apró fénypontoknak. A sárga foltok ugyanis, amelyek jelen esetben eltérő méretű négyzetek, a fény és a szín tekintetében egyaránt élénkítik az ábrázolást. Nyisztor számára problematikus, hogy nem vitte még tovább a gondolatkört, hisz akkor a néző számára is könnyebben nyilvánvalóvá válhatott volna a tájtextúra fogalma. A művek a kiállításon nem tudtak úgy működni, ahogyan azt az alkotó eltervezte, aminek hátterében állt, hogy a látogatók döntő többsége hagyományos szemlélettel alkotott tájképeken kondicionálódott szemmel fogott e munkák megnézéséhez. Előbbiek a koncepció jellegéből fakadóan nem meglepőek, és tulajdonképpen nem is jelentenek gondot, hisz „minél nyilvánvalóbb a szándék, annál elkedvetlenítőbbahatás". 26 Nyisztor János esetében stílustörések egy műcsoporton belül általában nem figyelhetők meg, viszont a nagyon is eltérő gondolati tömbökből fakadó, azok nyomán készült egységek (sorozatok) jócskán differenciáltak. A koncepció kialakítása és a mű tárgyiasulása nála a tudatosság tengelyére feszül. Tárgyszerű, kompA korábbi és későbbi viszonylata a sorozat elemeinek egymást követő rendjére utal, a képek ugyanis nem végleges sorrendjük szerint készültek el. Például az Örvénylő szelek és szökőár, a Felhőszakadás alatt összeomló város és többek között A nagy zuhatag című munkái születnek az elemek harca iránti érdeklődésből. FÖLDÉN YI 1998. 13. 405
