A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Gyarmati Gabriella: Elemzési kísérlet Nyisztor János/NEStor deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK című sorozatára vonatkozóan két egységben

Gyarmati Gabriella lex, szisztematikus rendszerek keletkeznek olyan ritmusszerű egymásutániságban, amiképpen az alkotó létrehozza egy-egy sorozatát. Azzal biztosan nem vádolhatjuk, hogy a véletlenszerűség a kedvencei közé tartozna. A kiállítási anyag bemutatására több terv is született. Az első lehetőség a legegyszerűbb, a hagyományos variáció: fehér fal, szellősen elhelyezett műtárgy­sor. A második alternatíva szerint a tárlat elsötétített teremben valósulna meg, Táj fényteszteléssel címen. Az ideális éjszakai bemutató lenne, irányított fények haszná­latával (egy mű - több, de változó számú és kisebb átmérőjű fényfolt), ám ennek a feltételei nem voltak biztosíthatók. Ezen igény egyrészt abból fakad, hogy egyes festmények sötét háttérrel készülnek (például a tájképgenerátorral létrehozott tájtex­túrák sötét felületei / I. és II. kép a sorozatból), így az éjszakai sötétségben imma­nens módon még jobban beleágyazódnak a kiállítótérbe. Másrészt a festmények éles-homályos felületritmusa áll az elképzelés hátterében, azaz a több (élességi) fó­kuszponttal történő megfogalmazás leredukálja a hátteret, és ezek az élesre fóku­szált részletek referenciapontokként működve különös viszonyba kerülnek. Az erre irányított fénycsóvák együttes alkalmazása újabb térélménnyel szolgál a néző szá­mára. A harmadik lehetőség szerint a kiállított művek a nézők jelenlétében textúrá­zódnak tovább, tehát az alkotó egy gigantikusán hosszúra nyúló megnyitó keretében teljesíti ki vizsgálódását. Az egyes képekre vékony, átlátszó fólia kerül, amelyre improvizatív módon gesztusjellegű vonalak rakódnak, mint a paraziták, így a ko­rábbi, „A textúra dicsérete" alapállását „Az élősdiség dicsérete" koncepciója váltja fel. Mindhárom változat egy központi gondolat körül forog, hogy a látogató, a be­fogadó belekeveredjen a kiállításba, a cél, hogy - ha csak egy csekély időpillanatra is - elveszítse a kapcsolatot a valósággal. Szerencse, ha ez megtörténik. 27 IRODALOM ARDAI 1991 Ardai Z.: Az undor titokzatos tárgya. Filmvilág, 1991. 12. sz. 4-7. BELTING é. n. Ezredvégi beszélgetés Hans Belting művészettudóssal. In: www.c3.hu/­bocs/eletharm/ezred/ezred3.htm BÍRÓ 1999 Bíró Y.: Profán mitológia. Budapest, 1999. A bemutatás helyszíne a vidéki múzeumok technikai felszereltségének alsó atlagán mozgott akkori­ban, így sajnálatos és szinte evidens módon csupán az első ötlet kerülhetett megvalósításra. A puri­tán kiállítási mód viszont kétségtelenül a művek érdekét szolgálta, míg a másik két verzió a koncep­ció további elmélyítését segítette volna. 406

Next

/
Oldalképek
Tartalom