A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Gyarmati Gabriella: Elemzési kísérlet Nyisztor János/NEStor deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK című sorozatára vonatkozóan két egységben

Gyarmati Gabriella képen lévő táj pásztázása közben fókuszálnunk kell a tekintetünket, azaz az éles foltok több helyen, elszórtan helyezkednek el a felületen. Az élességi pontok jelölésével és összekötésével az ábrázolás vázrendszere rajzolható meg. Az elgondolás a sorozat I. és II. elemével (2., 5. kép) indul; ezeken a táblákon jelenik meg a tájtextúra kérdése a legnyilvánvalóbb módon. Ugyanis a művi táj megjelenítéseken kézzelfoghatóbb a textúra különállása, objektumszerű jellege. Nyisztor a tárgyszerűség redukáltságatol indulva egyre távolodik, azaz a művinek látszó tájábrázolástól halad az emberi léptékkel megszabott felé. Keressük, hol is van a nézőpont, kétségtelen, hogy távol, de mennyire távol? Esetleg az űrben? Ezek az ábrázolások általános táj felületet mutatnak, de nagy távolságból az egyedi vonások egyébként is elmosódnak. A generalizálás kézenfekvő. Az első képeken a tájképgenerátor által formált tájtextúrát egyszerűen kiteríti, a felső képszél közelében lévő vízszintes kék vonaltól engedi le, mint egy lobogót. A tinta töménységű égháttér semleges, homogén felszínére teríti rá a vonalról induló (vagy azzal lezárt, szétterülésében megállított) tájfelületet. A II. kép 180°kal akár el is fordítható, akkor ugyanis jobban megfelel az „előtérben talaj, háttérben ég" megszokott modelljének. Az elképzelés ebben az esetben is ugyanúgy működik; közben a néző csak a kép szemléléséhez vált nézőpontot, a táj pásztázásához nem. „Először is ábrázoltassák egy zord hegynek az orma, lábánál néhány környező völggyel. Látszik már, hogy a termőföld kérge elválik az alacsony bozót apró gyökereivel, és lefoszlik a környező szirtek nagy részéről."

21 A IX. táblán (6. kép) az éles vonalak a sematikusságot hivatottak oldani az összeomlott tájat alapul vevő háttérfelületen. Az alkalmazott képalapanyag bizonyos felületein használt határozott, éles vonalak, ívek a táj történései, ugyanakkor lehetnek az energiaáramlás irányát mutató erővonalak is. A nyersanyagnak a textúravizsgálatra való átvezetésére, magára a megvalósítás folyamatára az ábrázolásnak ugyanezen elemei utalnak, a nyílszerű, iránymutató vonalívek erre vonatkozó jelzésértékkel is bírnak. Ahol a szövedékek összeérnek, a tájtextúrák találkoznak, ahol az egyik felület a másik alá gyűrődik, az alkotó szegecsekkel férceli egymáshoz a részeket.

22 A montírozásból, a montázzsá való átlényegülésből fakadó alá- és fölérendeltségi viszony kiemelése ugyanezen eszközzel történik. Egy másik olvasat szerint viszont a kissé elmosódott felületek ezen a képen sérülések, amelyek a táj élő húsát teszik láthatóvá. E sérüléseket cölöpszerűen beékelt vonalak szegélyezik, amelyekkel a látvány David Cronenberg Karambol című filmjének balesetekből így-úgy felépült szereplőire és testükön a balesetek soha el nem tűnő nyomaira emlékeztet.

23 A két VINCI I960. 249. Ezeken az ábrázolásokon a képrészek összeválogatása során nem a capricciók esetében alkalmazott elv érvényesül, hisz a cél most egészen más. A baleseti nyomok Cronenbergnél teljesen más jelentéssel bírnak, ugyanis szereplőiben a történtek olyan halálszenvedélyt szabadítanak fel, amely a sors újból és újból való megkísértésére ösztönzi őket. A párhuzam - még ha sebhelyekről van is szó - pusztán a látvány keltette érzésen alapul. 404