A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Gyarmati Gabriella: Elemzési kísérlet Nyisztor János/NEStor deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK című sorozatára vonatkozóan két egységben

Elemzési kísérlet Nyisztor János/NEStor deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK... Nyisztor János deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK című sorozata tájábrázolásainak kezdőpontjáról „Nem zúg oly nagyon a viharos tenger tajtékos hullámaival a Scylla és Charybdis között sem, amikor az északi szél felrázza, sem a Stromboli vagy az Etna, amikor kénköves lángjaik felpattantva záraikat roppant erővel kitörnek, s megnyitják a hegyet; követ és földet mennyköveznek a légen át, miközben lángnyelveket okádnak, sem mikor az Etna izzó kohói kiadják a nehezen fékentartott tüzes elementumot, visszahányják és fellökik a maga szférájába, és dühvel hajtják maguk előtt, ami akadály csak lázadó szenvedélyük útjába áll. így vont engem maga után óhajom, vágyam, mely látni kívánja a művészi természet különböző, furcsa formáinak hatalmas seregét..."

16 Azon természeti furcsaságok, amelyek - többek között - már az idézett Leonardot is foglalkoztatják, úgy tűnik, a XX. század utolsó éveiben is szolgálhatnak egy kortárs szellemű képzőművészeti produktum kiindulási alapjaként. Mit jelent a deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK esetében a táj? A válasz többféle lehet, de ezek között nem szerepel a kellemdús élményforrásként történő használat lehetősége, még akkor sem, ha a művek a megfejtés mellőzésével is nézhetők, élvezhetők. Úgy tűnik, hogy Nyisztor tájábrázoló eljárásának munkafolyamata során először érzelem-, valóság- és misztikamentesíti a természeti látványt. De miközben feldolgozza azt, a végeredmény erőteljes átdimenzionáltságot nyer, egy másik valóság, a koncepció és a kép valósága születik meg. Viszont a vádbeszéd az ő esetében elmarad, ami azt mutatja, hogy az alkotó nem harcosa, hanem barátja a természetnek. Érvrendszere ettől még lehet radikális, csupán más célok szolgálatába állítja azokat. Keze között elvész a valóságosság felszínes megnyugtató jellege. A valóságosságnak azt a dimenzióját száműzi, amelynek jelenléte visszafordíthatatlanul felhígítja, feloldhatatlan szellemi roskatagságba taszítja a művet (nemcsak képzőművészeti alkotásokra gondolok). Ezzel együtt a mindennapi élet tempója is hiányzik a munkákból, a fiktív térképzéssel egyszerre másfajta időtartományba is kerülünk. Kérdéses, hogy közben az alkotó egy másik világ széles távlatát nyitja meg előttünk, vagy bennünket nyit meg széles távlatok befogadására. A kérdés nem a hatás meglétére vonatkozik, hanem a hatásmechanizmus jellegére. Mit jelent e képek esetében a tájban fogalmazott tér? A gondolati/lelki tartomány territóriumának felmérését (nem földmérés!) és annak visszatükrözését (lásd: Szent Pál vonatkozó tétele) segítő eszközként értékelhetjük.

17 16 VINCI i960. 9. 17 Általánosságban a képfelület tere ugyanezt jelentheti, már ha nem hakni vagy blabla az, amit nézünk. Bár, ha jobban meggondolom, akkor is a bensőt tükrözi a látvány, viszont olyasmit lehet leolvasni róla, ami - engem legalábbis - érdektelenséggel tölt el. 401