A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Gyarmati Gabriella: Elemzési kísérlet Nyisztor János/NEStor deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK című sorozatára vonatkozóan két egységben

Gyarmati Gabriella semlegesíteni tudja, és legalább a saját munkájában valamelyest tárgyszerű tudjon maradni."

14 Ismerek néhány alkotót, aki a Böhringer által megfogalmazottakat megvalósította munkavégzése során. Az egyikük a dolgozatom tárgyaként választott deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK című sorozatot létrehozó Nyisztor János. De természetesen nagy számban megfigyelhetők más típusú törekvések is manapság. Egyes alkotók például kollaborálnak a középszerű vásárlói igényekkel vagy az efemer trendekkel, előbbiért a szépség és a harmónia megmutatásának szándékát, utóbbiért a korszerűsödni vágyást hozzák fel mentségként. Micsoda alibik... A vágy, ahogyan az alkotókat olykor már túlerőltetett módon csoportosítani akarjuk, a művek analizálására való törekvés, egyáltalán a képzőművészet jelenleg érvényes minőségfogalmi és célrendszerének körvonalazása nem egyszerű feladat, bár az is lehet, hogy a szempontok megadásából, esetleg a kérdésfelvetés módjából fakad csupán a probléma. Ilyen dilemmát jelenthetnek például a köznapi élettel is kapcsolatot teremteni kívánó alkotások kvalitásszintjének egyértelmű meghatározását célozó próbálkozások. (Ha lehet egyáltalán egyértelműségről beszélni ilyen esetekben.) Mert oly sok, úgymond múzeumi atmoszférára termett alkotás létezik, amelyek túl hangosak, erőteljességük révén a mindennapi kontaktus velük szinte lehetetlen, mert intenzitásukkal megkerülhetetlenül determinálják nézőjüket. És létezik a kiállítóterem és a szoba levegőjét egyaránt tűrő alkotás, a közös nevező is (még mindig a színvonalas műalkotások területén vagyunk). Az utolsó kategóriának és alrendszereinek vázlatáról, a midcult és a tömegigények kielégítését célzó vállalkozások bemutatásáról pedig inkább lemondanék. Viszont miközben klasszifikálni igyekszünk, az előbbi kategóriák szinte mindegyike megtalálja a maga vásárlóját,

15 hisz a vásárló is sokféle lehet, a kvalitás-érzékeny műgyűjtőtől a magabiztos kereskedelmi giccsfestő állványáról a még meg sem száradt táblát leimádkozóig. A minőség - ami alapján bizonyára mindenki igyekszik választani - a legkeplekenyebb vagy a leginkább félremagyarázott fogalmaink egyikének tűnik mostanában. 14 BÖHRINGER 1995. 27. 15 A múzeumi levegőt kívánó műtárgyak múzeumba kerülésének problematikája manapság meglehetősen komplex. A közgyűjtemények éves költségvetésében a gyarapításra szánt keret eleve csekély, javarészben pályázati támogatás útján vásárolhatók meg a rövid és hosszú távú célokat egyaránt szolgáló darabok. A döntéshozó kuratóriumok tagjainak dolga pedig nyilvánvalóan nagyon nehéz, ezért érzi olykor a pályázó, hogy bizonyos döntések meghozatalában valószínűsíthetően elsősorban nem a szakmaiság játszott szerepet. A képzőművészeti gyűjtemények gazdagításának az is akadálya, hogy míg a történeti anyag néhány vagy néhány száz forintért megszerezhető régi képeslap vásárlásával is tételszerűen bővíthető, addig a képzőművészeti alkotások jóval magasabb ára miatt e gyűjtemények éves szinten alig-alig tudnak növekedni. Az 1970-es és 1980-as évek több száz tételt kitevő éves gyarapodásai mellett a pályázati úton, hosszas procedúrával megszerzett tárgyak aggasztóan kevésnek tűnnek. A jelenlegi helyzetnek egyetlen komoly előnye van, hogy így csupán olyan műtárgyak kerülnek be a gyűjteménybe, amelyek valóban magas szakmai nívót képviselnek. Viszont az ajándékozás útján a múzeumokba kerülő darabok esetleg módosíthatják az átlagszínvonalat, de kevés gyűjtemény utasít vissza előbbiek okán adományokat. 400