A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Martyin Emília: A nép gyógyítás emlékei a magyarországi románonknál

Martyin Emília kát az asszonynak adott azzal, hogy cserélje el valamelyik szomszéd gyerekkel. Az asszony elcserélte, de mielőtt elvitte volna a gyermeket a békának, három tűt szúrt a gyermek koponyájába, így az állandóan sírt. A béka nem tudta elviselni a gye­reksírást, ezért kérte az asszonyt, hogy cserélje vissza. Gyakori gyógymód a betegség elriasztása. Az elriasztás történhet a szó ere­jével. Erre a legjobb példákat a ráolvasószövegek szolgáltatnak. Előfordul tényle­ges elriasztás is, amikor undort keltő módon kúrálják a beteget, pl. tetűt etetnek a sárgaságban szenvedő beteggel. A betegség félrevezetése is sokféle módon történhet. Ennek legegyszerűbb módja a beteg eltagadása, kiírják az ajtóra, hogy nincs itthon a beteg. Félrevezethe­tik a betegséget vagy a rontó személyt a fordított ruhadarabok, főleg alsóneműk. Az átbújtatás is segít becsapni a betegséget. Az asztmás gyermeket pl. úgy gyógyít­ják, hogy két lány unokatestvér szótlanul egy sövény kerítéshez megy, ahol a beteg gyermeket 9-szer átbújtatják a karók között. A gyógyítás csak akkor volt hatásos, ha mindezt éjfélkor végezték. Egy másik példa szerint a sírós gyermek apja éjfél­kor egy még nem használt edényben vizet hoz a gyógyító asszonytól. Útközben nem szabad megszólalnia. A gyermek édesanyja kilenc napon át eldobott (talált) bőrrostán keresztül fürdetéskor ezt a vizet öntötte a gyermekére a gyógyulás remé­nyében. Az elzárásra kevés példát találtam. A megrontott személyt tömjénnel körül­füstölték, a félőset pedig a halott hajával, körmével füstölték meg. A gyermek ke­zére, csuklójára piros selymet, fejtőt („fitäu") kötöttek, hogy a gonosz hatalmaktól megvédjék. Gyakori volt, hogy a betegséget áthárították más személyre vagy állatra. Ta­lált csonttal kell végigsimítani a fájós részt, majd azt vissza kell tenni, hogy a be­tegség átragadjon másra, s ezáltal megszűnjenek a beteg fájdalmai. A mágikus gyógyítás nagyon gyakori formája a keresztútra elhelyezett be­tegséget közvetítő tárgy együttes. Egy edénybe vagy rongydarabba különféle dolgo­kat tesznek, általában olyanokat, amelyek terjeszthetik a kórt. Pl. a beteg hét ken­dővel végigsimítja sebeit, majd a kendőkbe hét pénzdarabot tesz, és a keresztútra helyezi, hogy a betegség átragadjon arra, aki először belelép. Ezek a praktikák már átvezetnek a külső érintetéssel való gyógyításhoz, hiszen a gyógyulás azáltal kö­vetkezik be, hogy valaki érintkezik a betegséget terjesztő dolgokkal. Az áthárítás­sal, érintetéssel való gyógyítás e módja egyúttal rontó eljárás is. A betegség elvitetésének fő formái a földbeásás, vízbedobás, elégetés. A fé­süléskor kihullott hajat össze kell gyűjteni, és ha az illető megbetegszik, el kell ás­ni, hogy ezáltal eltemetődjön a betegség is. A gyermek testébe jutó kígyót a testből tejjel való kicsalogatás után elégetik. A visszavarázslás a rontó varázslásnak a rendes cselekvésmozdulatokkal el­lentétes végzése. A nyelvi visszavarázsláshoz tartozik az imádság, ráolvasás, va­180

Next

/
Oldalképek
Tartalom