A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Martyin Emília: A nép gyógyítás emlékei a magyarországi románonknál

Martyin Emília A néphit szerint a boszorkány a haszonszerzés miatt eladta lelkét az ördögnek. A tudomány megszerzése érdekében valakit meg kellett rontania, egyes példák szerint kilenc élettel (vagyis kilenc ember halálával) fizetett a tudományért. Előfordult, hogy közeli hozzátartozója, férje, gyermeke, de leggyakrabban szomszédja megrontására vállalkozott. Az ördögnek nevezett tisztátalan, természetfeletti lény mindig a közelében tartózkodott. Jó példa erre egy méhkeréki adat, mely szerint a boszorkány a padlásra járt, hogy élelemmel lássa el az ördögöt. A boszorkánynak tulajdonították a főként a keresztelő előtt, a csecsemő hat hetes koráig bekövetkezett rontást. A hit szerint valamilyen rosszindulatú lény ártalmának következményeként lesz a kisgyermek torzszülött, vízfejű, néma, fejletlen, csúnya, erőtlen, nyomorék. Szinte minden közösségben születtek, éltek ilyen gyerekek, akikről azt tartották, hogy valamilyen természetfeletti lények gyermekei, akiket a boszorkány közvetítésével elcseréltek a családban született gyermekre. A cserélt gyerek hiedelemköre jó példája annak, hogy a negatív, olykor tragikus tapasztalati tények és a természetfeletti lényekbe vetett hit együttesen előidézői az irracionális magyarázatok kialakulásának. Nem egészen pontosan körülhatárolható a rontó lény alakja. A legtöbb esetben a boszorkányt nevezik meg mint az elcserélés végrehajtóját, de az adatok között szerepel a sátán („sätana"), az ördög („zmau, zmáuoaie, drac") és a rossz szellem („duhu cel räu") is. A boszorkány általános vonása a háziállatok, legfőképpen a tehén megrontása.

7 A tejhaszon elvételét egyértelműen a boszorkány tevékenységének tulajdonították. A rontás többféle módon történhet. Ezek egyike, amikor az állatra való ránézés vagy az ennivalójával végzett mágikus cselekmények következtében történik a rontás. Leggyakrabban szereplő elem a hiedelemtörténetekben, hogy a rontó az állat szőrzetéből levágott 3 darabot használja fel az eljárásban. Ritkábban fellelhető változat, hogy a rontó szopja a tehenet. Egy kétegyházi adatközlő a nagyanyjától hallott hiedelemtörténetben megnevez két asszonyt, akik kedden éjszaka rúdon lovagolva végeztek a gulyán tejvarázslást. A rontás következtében a tehén nem ad tejet, véres tejet ad, nyugtalan, bőg, nem tud felkelni, nem találja a helyét, rúg, nem fejhető, az eljárás eredményeképpen pedig a rontó a kútágasból, mestergerendából fej tejet oly módon, hogy előtte egy kést szúr bele. Az állat a rontó házának kapujánál bőgéssel jelzi, ki vette el a tejhasznot.

8 A rontás gyakori formája a szemmel verés. A magyarországi románok néphitében nem sorolható egyértelműen a boszorkány tevékenységi körébe a szemmelverés, ugyanis a nézéssel való rontást bárki előidézhette akaratán kívül. Sokfajta meghatározhatatlan betegséget tekintettek a nézéssel való rontás eredményének, és amennyiben nem volt egyértelmű a rontás előidézésének szemé7 BENCSIK 1988. 24-27. 8 MARTIN 1989. 21. 164