A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Martyin Emília: A nép gyógyítás emlékei a magyarországi románonknál

A népi gyógyítás emlékei a magyarországi románoknál lye, a boszorkánynak - aki gyakran egy meghatározott személy, szomszédasszony, bába stb. volt - tulajdonították a rontást. Rontás általi betegséget okozhatnak a közösség tagjai, élő személyek. Ezeket a közösség ismerte, különleges tulajdonságaikról tudtak, de nem mindig akarták őket megnevezni. Általában azok az emberek tudnak szemmel verni, akik dús szemöldökűek, össze van nőve a szemöldökük, fekete szeműek, erős nézésűek vagy akiknek összegyűlik a könny a szemük sarkában. Ezeket az embereket meg kell különböztetnünk a többi rontó egyéntől, mert általában nem szándékosan okoznak rosszat, sokszor csak szeretettel néznek a kisgyermekre, állatra, emberre. Mivel a nézéssel való rontás igen gyakori volt, a gyógymódok is roppant változatosak és általánosan ismertek voltak. A rontás akaratlan előidézője lehetett férfi és nő is, aki általában elismerte rontó képességét, és részt vállalt a gyógyításban. Akaratán kívül betegség előidézője lehet az anya, aki kibontott hajjal szoptatja gyermekét. Igen gyakran szerepel a bába, mint szándékosan rontó személy. Kétegyházán a falu ismerte egy Soane ragadványnéven emlegetett ember rontó képességeit, aki az 1960-as években halt meg. Sok betegséget, családokat ért tragédiákat tulajdonítottak az ő varázslóképességének. Egy eleki adatközlő meg is nevezett egy a gyűjtés időszakában is élő idős asszonyt, aki állítólag egy fekete macska alakjában rontotta meg őt. Betegséget okozhatnak a közösség tagjai oly módon is, hogy a betegséget ráruházzák, átragasztják másra. Ez általában keresztútra helyezett edénnyel, zsebkendőkkel történik. A rontó személye leggyakrabban a gonosz földi szövetségese („diavolu, duhu, cel räu, zmäuu, zmäuoaie, näcuratu, sätana, strigoiu, strigoaie"). Az igen változatos elnevezésekből az is kiderül, hogy a gonosz hímnemű és nőnemű is lehet, és általában állat alakjában végzi rontó tevékenységét. A románok által is lakott falvakban gyűjtött hiedelemtörténetekben az alábbi állatok fordulnak elő rontó lényekként: liba, béka, ló, kutya, macska, kígyó, disznó, légy, egér, víziborjú, pók, szamár.

9 Legnagyobb számban a testbe jutott kígyóval kapcsolatos történetek gyűjthetők. Természetesen a gonosz emberi alakban (pap, törpe) és hang vagy árnyék alakjában is megjelenik a hiedelemtörténetekben. A betegségek gyógyítása céljából racionális és mágikus gyógymódokat is alkalmaztak. A népi tudáson, hagyományozott ismereteken nyugvó ún. racionális gyógymódok nagyon ritkán állnak önmagukban. A közösség tagjai igyekeztek ezek hatóerejét az irracionális eljárásokkal, varázslatokkal még erősebbé tenni. Vannak betegségek, különösen a külső hatásokra bekövetkezettek, amelyeket nagyobb részt racionális gyógymódokkal gyógyítottak. A régi paraszti közösségekben általában mindenki ismerte az effajta gyógyítási eljárásokat, de természetesen voltak olyan egyének, akik különösen jól ismerték a racionális gyógyítás egy-egy területét. 9 NAGYNÉ MARTYIN 1996. 117. 165