A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

B. Szűcs Irén: A kommendálás szokása a Békés megyei magyarok körében

В. Szűcs Irén ritkán folytattak önálló életvitelt."

11 Különféle 18-19. századi leírások, egyházi szövegek bizonyossá teszik, hogy az asszonyoknak akkoriban is kiemelkedő szerepük volt a leendő házastárs kiszemelésében, a két család közötti érdekegyeztetésben. A szentesi eklézsia „Házassági Rendtartások"-ra vonatkozó bejegyzései között, melyek a vésztői születésű Kiss Bálint ottani lelkészi működése során születtek, olvashatjuk az alábbiakat: „Elsőben is, tagadhatatlan, hogy minden házassági kötelezéseket leg először kezdenek az Asszonyok, néha ők talán többre nem mennek, hanem a dolognak valóságát bizonyossá teszik és hitelessé egymás között, hogy meg ne másoltassék addig míg Kérő Bets Követek küldetnek."

12 Egy későbbi, 19. századi feljegyzés szerint: „A Házasulok össze kelések így ment végbe. Ki nézvénn a Házasuló személly szüleivel vagy Attyafiaival egyet értve, azt a kit feleségnek kívánt megnyerni, elsőben valami ügyes Asszonnyal / gyalog sátányoknak nevezték ezeket / meg tudatták, ha el mennek é hozzá, és ha biztató választ nyert, a férfi Násznaggyával együtt el ment azt meg kérni."

13 A korai, az 1800-as évek első felében született néprajzi leírások nagy része a leglátványosabbnak tartott lakodalmi szokásokat örökítette meg, így gyakran találhatunk bennük utalást az „öregaszszonyok puhatolózására", a „mások javallásából" bekövetkező házasodásra, ami a „haszon előmozdítása" érdekében történt.

14 Tehát a közvetítők zöme rendszerint a középkorú vagy annál idősebb asszonyok közül került ki, sőt tudjuk, hogy a szlovák családokban jellemzően a legidősebb asszony feladata volt a pártalálás. A család legöregebb asszonyának a szava sok magyar lakta vidéken is döntő jelentőségű volt, mint ahogyan arra Szenti Tibor is rámutat Hódmezővásárhely vonatkozásában.

15 Az anyák, nagyanyák ilyen esetben nem is annyira a párkeresésben, mint inkább az eladó lány számára szóba jöhető legény anyagi, családi körülményeinek, egészségi állapotának, morális helyzetének a feltárásában, helyénvalónak ítélésében jeleskedtek. Az általam vizsgált területen is a család és a tágabb közösség idősebb nőtagjai nagy intenzitással vettek részt a párválasztás lebonyolításában: Palov József a szarvasi népszokások leírásakor szintén tapasztalt öregasszonyok társaságáról beszél.

16 A közös munka- és szórakozási alkalmakon amúgy is ők szereztek a legtöbb ismeretet a fiatalokról, amihez hozzájárult az is, hogy a nemi erkölcs felügyelete hagyományosan szintén az ő tisztük volt. Általánosan ismert volt a mondás: „Mire az Isten észreveszi, I Két vénasszony összeteszi. " " GYÖRGYI 1990. 37. 12 FILEP 1971. 124-125. 13 Uo. 129. 14 BALOGH 1985. 149; BOGDÁN 1978. 111-112; NEMESNÉPI ZAKÁL 1985. 42; PLÁNDER 1985. 65. 15 SZENTI 1985. 125. 16 PALOV é. n. 3. 146