Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

A jány odament, megcsókolta, a fiúnak ott maradt egy csillag a homlokán. A jány kivett egy kardot, tiszta csillagbul, ragyogott a kű. -Neked adom! Megcsókolta a fiút. A fiúnak elhalt, sápadt lett az arca, mint aki az Igazság almájábul evett. (Annak örökké halvány az arca, mint a mi nagy Mátyásunknak.) Elment a jány. A fiú ott maradt, repkedett a kardja. -Ez azt mondta, annyi aranyat ad, annyi kincset, amennyi kell. Aszonta, hogy lehetek még boldog. Letette a kardot. Keleten felkelt a nap. A gyimesi vadvirág, a trópusi rezeda, az opálos szegfű, a pilis liliom kezdett kinyílni. Reggel a harmaton még a máriavirág lehajlott, vizes vót. Mikor feltűzött a nap, az Isten az örök törvényit elküldte a fődre. Leszáradt a harmat. - Mit csinájjak? - aszongya a fiú. Visszatekintett, hát nízi, hogy a kéregkunyhó helyin egy nagy, hatalmas rubinpalota áll, egy kacsalábon forog! - Ó, Istenem! - aszongya. Hogy menjek be oda? Lelült a fiú egy fa alatt. Nízte az új palotát. Lassan a farul egy levél leesett. Leesett a másik levél is. Felvette a másik levelet, hát lássa, hogy a csillagkirálynőnek az arca van rajta. -Ó - aszongya -, Istenem, mit csinájjak? Látom az arcát, rubinpalotát csinált, én meg egy kis szegíny ruhában vagyok. De mindegy letette a levelet. -Én nem megyek a rubinpalotába. A folyóparton a fa alatt elszenderedett. Mit lát? Hogy két tündér van ottan! -Felsiges királyom! Gyere, vár a Tündérkirálynő fenn a csillagpalotába! Te vagy a Csillagkirály! -Nékem - aszongya -, nagy a fájdalmam. Szegínysorban nőttem fel, és kisgyerekkorban nem ismertem az életet, de ez a Tündérkirálynő boldoggá tett. Mondd meg, úgy tegyen boldoggá, hogy másokat is tegyen, hogy én is boldog legyek! -Na, gyere, uram! Megfogták, vezették szegínyt. Ment egy faklumpába. (Ez egy keleti mese vót. Egy nagy keleti mese vót.) Megyén a faklumpába szegíny, 78