Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

egy régi hajóvászon vitorlábul vót neki a ruhája. Elment. Elibe vitték a Csillagpalota koronáját, ruháját, tiszta briliáncsokbul, opálokbul, rá akarták adni. -Nem vagyok méltó, mer aki tartott és felnevelt, halott! De akkor mán Isten szent templomába leszólt az Isten hangja, feltámasztotta az öregasszonyt, nem a rossz ruhába mán, hanem gyémántos ruhába. Gyémántos kedvvel odament a fiúhoz, és megszólította: -Fiam! Az Istentűi lettél segítve. Szegíny vótál. Egyik nap krumplihajat ettél, másnap meg krumplit. Gyermekem, gombán nőttél fel! De hát te a szenvedések után lettél boldog. (Isten mondja: - Nem a palotáknak adom a boldogságot, nem a kincseknek, a szegínyeké a mennyek országa!) - Kedves gyermekem! Vedd fel azt a ruhát. - Ó, ídesanyám! Odaszaladt, akivel ű vót, megcsókolta. Felöltözött tiszta aranypaszomántos dolmányba a Csillagpalota királya. Ragyogott minden, az öregasszony fogta a kézit. Huszonnégy tündérjány koszorúba, huszonnégy koszorúsjány, tiszta tündérjány állt elébe. Az ég mosolygott. Tiszta szivárványt bontott ki az ég. Megcsókolták egymást. -Ó - aszongya az öregasszony a Tündérkirálynőnek -, fiam, neked ezt a fiút az Isten küldte. Mer az Isteniül van a csillag fent az égen! Te meg a Csillagkastélyba születtél, és azt mondja az Isten, hogy a szegínyek szíve jobban tud szeretni, mint a gazdagoké. De hát, a fiam elvesz! Megcsókolta az öregasszonyt! Összezúgtak a harangok, megcsókolták egymást. Tik, hóhérok, seprűzzítek, tik meg, papok, eskessítek! Máig is élnek, ha meg nem haltak. 1988. március 7. 79