Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Belenyúlt, kivette a hipphopp-csizmát! Aszongya az öreg révész: -Na, kedves gyermekem, ezt neked adom! Hát, életedben sokat szenvedtél. Húzd fel a csizmát! Hipp-hopp, ott legyek, ahol én akarok! Vedd fel a tükörcsákót meg a dolmányt, a kardot, oszt a világon párod fogható nincsen! - Hát, kedves, drága ídesapám, meg kedves, drága ídesanyám, Sára anyám (sírt), én elmegyek idesanyamho, ídesapámho. Mán vagy négy-öt éve nem vótam, ki tudja, hogy élnek, vagy nem-e pusztította el a király vagy a gazdag ember? Felvette a tükörcsákót, tükördolmányt, felkötötte a kardot, felvette a hipphopp-csizmát és azt mondja: - Hipp-hopp, ott legyek anyáméknál! -De ne feledd, fiam, idővel jártadban gyere vissza hébe-hóba hozzám! - mán ott is vót az anyjáéknál. Nem ismerte meg az anyja, úgy elváltozott! - Ki maga, felsiges vitéz király? - Anyám, én vagyok! Rítt Kódus Károly, csak úgy zokogott. - Hát anyám, nem ismersz fel? Te szültél pedig! Én vagyok a fiad, Kódus Károly! -Felsiges vitéz király, ne haragudjon, próbál bennünket, vagy mit akar velünk? -No, anyám, levetem! Levetette a tükördolmányt, hát egy nagy-nagy szeder ott vót a mellén, ami az anyjátul való. Aszongya: - Gyermekem, te vagy! Megcsókolta. -Elmegyek anyám - aszongya -, a nagy gazdag emberhe! Elmegyek, akinél felgyútották a pitvart meg a kazlat! Elment. Meglátta a király, a gazdag ember is. De a gazdag ember jánya rögtön térdre esett: - Károly - aszongya -, felismertelek - megcsókolta -, a tied vagyok! Aszongya: - Sajnos, nem tudlak elvenni! 97