Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Csillagkastély 'Л 7Ót, hun nem, a hetedhét ország ellen, de még az Óperenciás jeV ges tengereken is túl egy nagy hatalmas erdő és egy folyó. A folyó mellett, a tüzes tengereken túl egy kis kunyhó állt a folyóparton. Ott lakott egy öregasszony. Az öregasszony mindig azon sóhajtozott: -Megöregedtem, sose vót gyerekem, az uram is meghalt, régen mán. Mit csinájjak? - Kimegyek - aszongya, szedek egy kis gombát, elviszem a városba! Kiment az öregasszony az erdőbe gombát szedni. Fáradt vót, leült a kidűlt fára, a kis kalamója tele vót gombával. -Mit érek én mán evvel? - aszongya. Istenem, Istenem! Mit érek én evvel mán, öreg vagyok! Nemsokára meghalok. Még az se lesz, aki eltemessen. A kunyhóm se ér semmit, ez az egy rokolyám van. Beviszem a városi piacra ezt a gombát, eladom! Bevitte a városba a gombát, hát nagy zajos város vót a folyó túlsó oldalán. Letette a gombát, árulgatta. Árulgatta, eladta jó pízért. Odamegy egy egészen picike kis gyerek hozzá. Aszongya: - Néni, hun lakik maga? -Ó, fiam, messzire, a másik folyóparton, fiam. -Néni, maga szél szárnyán is ide tud jönni? - Ide fiam, mer tudós vagyok. -Jaj, nem tudna engem elvinni oda? - Ó, gyermekem, mit tudnál te ott kezdeni? Hisz te kis fiatal gyerek vagy! - Hát nem megyek haza, mer olyan szegínyek vagyunk, hogy egyik nap, ha megpucoljuk a krumplit, azt esszük meg, másik nap meg a haját. 71