Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Mán - aszongya - a nagyanyád olyan öreg, hogy alig tud menni, az orra a fődet éri. Vitték oda a fiút, aszongya: -Gyere ide, Gyulám! Megsimogatta. De szíp nagy gyerek lettél a főd alatt. Én mondtam, hogy huva temessenek el! Na, várjatok csak! Vót ott egy nagy tükre az öregasszonynak, megfordította: -Nem látom a Napot, a Holdat meg a kétes Hajnalcsillagot! - Hogy, Nagyanyám? El fogják lopni? Mulattak, szórakoztak, lefeküdt a fiú. Mán eltelik két nap, két iccaka, se Nap sehun, se a kétes Hajnalcsillag nem jött fel! -Ide figyelj, kis unokám! - mondta a nagymamája. Vigyázz, mer a háromszázhatvanhat fejű sárkány lopta el. Lerabolta a Napot, a Holdat, a kétes Hajnalcsillagot! De vigyázz nagyon, mer nagyon messzire vitte, a Tüzestenger fenekire, és ott meg a feketegubás ember őrzi. Ha rád vág egy korbáccsal, nagy vitéz vagy, nagy erejed van, de akkor szénné válsz! Hát eltelik egy hét, csak sötét van! Megyén be a királyho. (Hát akkor még olyan királyi mécsesek vótak, kandelláberek - ahogy mondják - világítottak.) -Kedves gyermekem! Ládd, hogy megmondtam! Aszongya Vízi Gyula: -Most megkegyelmezzek neked, megfogadjam a szavadat? -Gyermekem! Tudhatod nagyon jól, hogy aki megbocsát, annak is megbocsátanak, aki szeret, szeretetet kap. Filtern a hatalmadtul, kedves! -No, jól van! Hát melyik jányodat adnád? -A legkisebbiket. -Lehet, hogy elveszem, lehet, hogy nem - aszongya. No, akkor mit adsz? - Lovat, amennyi kell! Kardot, amennyi kell! Aranyat, amennyi kell! Megszólalt a kisjány: -Ne vállaljál egyet se, mer ami az én apámnak lova van, tízmillió évig se érnél oda. Én hozzásegítlek tíged! Ahogy ránízett, megtetszett neki a kis fiatal királyjány. - Gyere be a szobámba. 339