Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Jaj, gyermekem! - az anyja megismerte, az apja megcsókolgatta. - Drága fiam - aszongya -, mink elviszünk megkeresztelni! - Engem a tenger partján keresztelt meg egy tündérkirálykisaszszony, azt a nevet adta nekem, hogy Vízi Gyula. Mer a tenger ereje húsz év múlva felvetett. -Jaj, gyermekem, de boldog vagyok! Na, menjetek a királyho, ketten leszámoltok. - Mit kívánsz? - Semmit nem kívánok, csak a fejedet! - Kedves gyermekem! A fejemet? Neked adom fele királyságomat, neked adom itt a gyönyörű janyaim, mind a hármat, ha két próbát megteszel! -Két próbát? Mi az a két próba? Mondd meg mán, hogy tudjam! Sárkányokkal kell összeállni? Vagy királyokkal kell hadakozni? Vagy elátkozott bikákkal? -Nem. Megmondta a jövendőmondó, hogy körülbelül holnap iccaka tizenkét órakor ellopják a Napot, a Holdat, meg a kétes Hajnalcsillagot. - Ó - aszongya -, te előre tudod? -Tudom, fiam! A jövendőmondó, akinek te ráléptél a fejire, ott van a másik szobában. - Hallod, fiam, Gyula! Nagyon kírlek, ne bántsál! Meg kellett mondani. De vigyázz, mer ma iccaka eltűnik a Nap meg a Hold, meg a kétes Hajnalcsillag! - Megvárom! Na, te felsiges király! Elmék az anyámho. (Ment a Világboszorkányhoz. Ráütött a pálcával, mindjárt egy kűszobornak vált.) Megyén haza boldogan, a testvírei ölelik. -Anyám, hun vót a testvírünk? Az anyja zokogva sír, aszongya: - Eltemettem a tenger partján, mer meg akarták ölni. Ű a világ legnagyobb vitéze. Csókolgatták. - Anyám, azt mondta a Világboszorkánya, hogy a Napot meg a Holdat elrabolja a sárkány. 338