Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

A tündérkirályjány megkeresztelte, na, így lett hát Vízi Gyula. Nízi, nízi: -Öltözz fel! Mikor felöltözött a fiú, gyönyörű daliás királyfi lett belűle. -Tudom, hogy sírsz anyádért, apádért. -Azt sem tudom, vót-e anyám, meg apám! -Vót, de itt ez az elátkozott táltos király, összedaraboltatta temiattad! Mer olyan vagy, párod fogható nincs a világon. És most elmísz oda hozzá! Felöltöztél, adtam rád ruhát. - Itt ez a pálca! - kihúzta a zsebibül a tündér királykisasszony. -Üssél rája, felélednek! A fiú hátrált, hátrált, szegíny, aszongya: - Hogy köszönjem meg neked? Odement, megcsókolta: -A dolgod végeztivel visszajössz, majd jelentkezel. - Merre van itt a király? - Kimísz innen a tengerpartról, a sűrűbül, meglátod. Ment szegíny fiú, nagy vót a lelki fájdalom az anyja meg az apja miatt! Hát, megyén a nagy királyi városba. Beérkezik a nagy királyi palotába. Királyi testőrök szigonnyal, dárdákkal: -Hohó, állj meg! - Mit akartok tüllem? A felsiges királyho jöttem. De mán akkor a Világboszorkánya repült vóna seprűn a királytul. Ő mondta meg, hogy a fiú megszületett. A fiú elkapta. Megfogta a lábátul, leszakította fejit, ellökte. Megyén befele: -Szerencsés jó napot, felsiges királyatyám! - Isten hozott, kedves külországi királyfi! - Nem vagyok! Én annak a fia vagyok, akit te halálra ítéltél! Úgy megijedt a király, hogy leesett a trónról. - Hun van az anyámnak, apámnak a teste összedarabolva? Bevitte egy üvegszobába: - Itt van. Kihúzta a pálcát, ráütött. 337